Előszó
Részlet:
"Kultúrforradalmunk nem csupán jelenünket - múltunkat is megmozgatja. Nincsenek többé elfelejtett költők;olyan művek, amelyeken évtizedekig pihent az elavult ítéletek pora, amelyeket a reakciós áltudomány eltorzított, meghamisított: ma feltámadnak, igazi arcukat, értelmüket mutatják meg nekünk. Mindez azért van így, mivel népünk szenvedélyes kíváncsisággal fordul kultúrájának haladó, nagy hagyományai felé.
E haladó hagyományok sorában elvitathatatlan hely illeti meg Eötvös Józsefet, aki a nép szabadságáért és jólétéért, felemelkedéséért és művelődéséért harcolt. Eötvös ezt a harcát nem csupán az irodalmi, hanem a politikai tevékenység fegyvereivel is vívta. Eötvös a hűbéri viszonyok ellen, a jobbágyi állapot, a nyomor és a tudatlanság ellen nem csupán verssel, drámával és regénnyel küzdött, de: hírlapi cikkekkel, tanulmányokkal, tudományos művekkel - azonkívül: politikai szónoklatokkal, szervező munkával, törvényjavaslatok készítésével is.
Eötvös élete sokoldalú, munkás, tervekkel és kötelességekkel telizsúfolt élet. Eötvös csak a tevékenységben érezte jól magát - és ezzel a tevékenységgel mindig a köznek akart használni.
Eötvös, az író: a magyar kritikai realizmus nagy úttörője, s regényeiben annak megvalósítója is. Azért válhatott ezzé, mivel műveiben bátran és indulatosan mutatott rá a régi, a feudális világ rothadtságára, s lelkesen áhította az újat, a virágzó, szabad és boldog Magyarországot, melyet igazán hazájuknak érezhetnek a tömegek.
Legjelentősebb művének, "A falu jegyzőjé"-nek befejezésében a magyar táj jövőjének merészen, boldogan megálmodott képe tárul elénk:
"Te a magyarnak képe vagy, nagy rónaságunk! Reményzölden, de pusztán állsz arra teremtve, hogy termékenységeddel áldást árassz magad körül, de még kopáran. az erdők, melyekkel isten megáldott, még szunnyadoznak, s az ezernyi évek, melyek feletted átvonulnak, nem láttak dicsőségedben, de az erő, rejtve bár, még él kebledben, a gaz maga, mely határodon oly dúsan felnő, hirdeti termékenységedet, s szívem mondja, közeleg az idő, hol virulni fogsz. Virulni, te szép rónaságunk, s virulni a nép, mely egy ezred óta síkodat lakja. Boldog, ki e napot elérheti! Boldog, ki legalább azon öntudattal vigasztalhatja magát, hogy minden lehetőségével e szebb idő előkészítésére dolgozott!"
Mindazt, amiben Eötvös reménykedett, hiánytalanul csak a szocializmus tudja megvalósítani, amelyet mi építünk. De Eötvös dolgozott a művön, melynek igaz munkálataira csak regényének megjelenése után száz esztendővel kerülhetett sor, és amelynek valósága messze túlhaladja Eötvös leghaladóbb álmait is.
Figyelmünket, szeretetünket életműve emiatt érdemli meg."
Vissza