Nemzetközi Rádiójáték Fesztivál 1966. április 1-május 2

Előszó

A Rádiószínház bemutatója

Így jelentkezünk a rádió műsorában szinte hétről hétre, azzal a szándékkal, hogy a többmilliós hallgatóság minden rétegének sokirányú igényeit kielégítsük. A folytatásos családi játéktól a kísérleti drámáig, klasszikus alkotásoktól mai színdarabokig és új, eredetileg is a rádió számára írt drámai művekig terjedő skálából azonban e legutóbbi műfaj bemutatását tartjuk igazi feladatunknak. A művészi ábrázolásnak ez az új lehetősége alig több, mint négy évtizede nyílt meg, s azóta a világirodalom legjobbjai közt is alig akad, aki ne kísérletezett volna vele: Brecht és Camus, Alfred Döblin és Dylan Thomas, Cocteau és Dürrenmatt, Günter Eich és Sartre, s a példákat még szaporíthatnánk; hazai íróink felsorolására pedig éppen nagy számuk miatt itt nem is vállalkozhatunk. Szembetűnő, hogy az ezzel az új műfajjal kísérletező írók nem mind elsősorban drámaírók, tehát jogos a feltevés, hogy a rádiójáték más, intimebb, közvetlenebb kapcsolat lehetőségével biztat író és közönség között, mint más drámai formák, talán éppen azzal, ami az író számára végső soron a legfontosabb: a szó, a szöveg vezetőszerepével - ha az író is úgy akarja. Az irodalom, a költészet találkozása a rádióadta lehetőségekkel megtörtént, az új műfaj egyre élesebb profillal válik el a többi drámai formától, de érthető, hogy a Rádiószínház számára ezen túlmenően a műfaj és a közönség találkozása legalább ilyen fontos. Vissza