Három mártír

Előszó

Jaurés! Somogyi! Mateotti!
Három mártírról beszélnek e lapok. Igen. Vértanukról és nem áldozatokról. Mi a különbség a kettő között? Sok.
A vértanuk akarva vállalják szerepüket, megfutamodhatnának a Végzet elől, de nem teszik, mert tudják, hogy vértanuságukal a Holnap útirányát jelzik.
Az áldozatok nem kerülhetik el sorsukat és nem válogathatnak a lehetőségek között, ha akarnának, sem állhatnánk ki az Idő sodrából, ahová származásuk, helyzetük, bőrük színe, vagy valami, amit Véletlennek hívnak, taszította őket.
Ilyen áldozatok voltak, például, a XX. első világháborúja alatt és után az örmények, akiknek époszát Franz Werfel készítette el a "Musa Dagh negyven napjá"-ban, és ilyen áldozatok voltak a XX. század második világháborúja előtt és alatt az európai zsidók, korunk kollektív áldozatai, kiknek éposza még nem készült el.
Jaurés, Somogyi, Matteotti, ismételjük, nem áldozatok voltak. Többek. Lényegesen többek. Vértanuk.
Mártír volt Jaurés, a Béke fanatikus hőse, aki rendületlen maradt a militiarizmus 1914-es világ hullámzásában is, amikor pedig nemcsak a generálisok mutattak hajlandóságot a puskaporos hordók felrobbantására, hanem még egy Anatole France és egy Alfred Kerr is elvesztette a fejét.
Mártír volt Somogyi Béla, az emberi méltóság és a szabad szervezkedési jog tántoríthatatlan védelmezője, aki a bűnben fogant és negyedszázad után saját bűnében elpusztult Horthy-rezsim kezdeti, különítményes szakaszában, nem riadva vissza a fenyegetésektől, hangot adott a dolgozó rétegek követeléseinek.
És mártír volt Giacomo Matteotti, a szabad gondolat és a szabad szó új hérosza, aki valósággal odadobta magát a célhoz közeledő fasizmus szekere elé, arra a kis lehetőségre, majdnem lehetetlenségre gondolva: hátha sikerül az utolsó percben, a gázolás árán, élete feláldozásával a beérkező zsarnokságot felborítani.
Jaurés! Somogyi! Matteotti!
Mindhárman a szellemi fejlődés, az emberi haladás és a proletár-felemelkedés ügyét szolgálták. Mindhárman a munkásmozgalom keretei közül indultak el, hogy teljesítsék lelkiismeretük szent parancsát.
Nevük, életük, szerepük, haláluk és örök életük - a történelemé! Vissza