Előszó
KÖLTŐNK 1993-2001 KÖZÖTT
Egyszer húszéves voltam, érett, mint a gránátalma
és csillogó, mint a menyegzői cukorüvegpohár.
Egyszer Rimbaud-t magoltam, és elhatároztam,
hogy szövetségre lépek a...
Tovább
Előszó
KÖLTŐNK 1993-2001 KÖZÖTT
Egyszer húszéves voltam, érett, mint a gránátalma
és csillogó, mint a menyegzői cukorüvegpohár.
Egyszer Rimbaud-t magoltam, és elhatároztam,
hogy szövetségre lépek a Gonosszal.
Egyszer húsz éves voltam, nem hajtott egyéb,
egy beteges pompon-girl skizo-nimfomániája,
a siker és az álmodozás, a reklám-szakma,
a legnagyobb önmutogatás, a valóságszenya íze,
Amerika hangja, a posztkommunizmus és a MÁK.
Egyszer húszéves voltam, cinikus actor of art
(Szentkútival a Limóban - titokban - élvezetes volt);
egyszer elfogyott az életkedvem, lenyomott
a depresszió, hátra fejest a sárga betonpalánkra,
a XANAX undorító, egy délután azért kellemes volt
végigheveredni, úszni a Benczúr kert gyerekszem
pocsolyájában, akkor rádöbbentem, hogy homokozólapátnak
kéne lennem. Jézus, de jó lenne, ha homokozólapát lehetnék,
sóhajtottam, s meditálni kezdtem. Ki Buddha? kérdezte a
tanítvány, Szezámmagos Pogácsa, Ki Buddha? kérdezte máskor,
Seggtörlőpapír, szarnom kellett, aztán csak úgy, mint Tandori
Bécsben, vajon összeszorított seggel eljutok a Dunáig?
csak ne lenne ilyen kibaszott meleg, ti meg a faszér' bámultok!
nem láttatok még fehérek közt egy európait?
Vissza