Előszó
Prolog
1. Vala a puszta mellett, a cívis városban egy szerény család; apa, anya és lányuk, kit Verának kereszteltek az Isteni kegyelemben, Ő hát, Adler Vera.
2. Véres háborúk dúltak azokban az...
Tovább
Előszó
Prolog
1. Vala a puszta mellett, a cívis városban egy szerény család; apa, anya és lányuk, kit Verának kereszteltek az Isteni kegyelemben, Ő hát, Adler Vera.
2. Véres háborúk dúltak azokban az években a világon; érdem volt ölni, és pusztultak a népek számolatlanul.
3. A szenvedők keserűsége nagy volt, hitetlenkedve szóltak az Úr a Sátán kezébe juttatta sorsukat.
4. Egy néminemű napon kiráncigálták őket lakásukból, maradt mindennemű holmijuk, csak a sárga csillagos felöltőket kaphatták magukra.
5. Összeterelve vonultak az ismerősök bámulására szülővárosuk köves utcáin, és semmi bolondságot Isten ellen nem hangoskodtak.
6. Kísérte Verát, Sándor bácsi, a házmester kisebbik fia, an-
nak ellenére, hogy káromolták onnan.
durván
7. A téglagyár udvarán fedett vagonok sorakoztak, oda be tuszakolták az összezavart lelkeket.
8. És mindeneket - valamije az embernek vagyon, - az életéért adná, keresték egymást, és Jeremiás próféta zokogott szívükben.
9. Vera látta a fítít, az egyetlent, aki elkísérte, de lelke háborgott, miért jobb annak, és még másoknak, az utcák népének.
10. Terelték marhavagonba a kiközösítettékét, bizony a levegőt kiszorították ottan.
11. Állomáson vesztegelve, mozdulatlanságba dermedt a puszta, pediglen vajúdó asz-szony sikoltozott.
Vissza