"Sorsom a bűn"

Előszó

A kötetben összegyűjtött tanulmányok több mint tíz év gyakorlati és kutatási tevékenységéhez kapcsolódóan jelennek meg.
Közös jellemzőjük, hogy valamennyi tartalma a bűn-büntetés fogalompárhoz kötődik. A gyakorlati munka terepe 1987-től börtön típusú büntetés-végrehajtási intézet volt, ahol országosan is az elsők között végeztünk segítő és szabad életre felkészítő programokat elítélteknek. Ez a tevékenység 1997-ig Nyíregyházán folyt, ezt követően Szombathelyen kezdődött/folytatódott újra.
Az írások empirikus alapanyagát kriminálandragógiai szakszemináriumokhoz kötődően gyűjtöttem. Nem kriminológus szakemberként egy segítő láncszem kívánt hallgatóimmal végzett munkám lenni, egy az elítéltekkel kapcsolatos rehabilitációs tevékenységben.
A munka során alapvető problémaként érzékeltük,
- hogy az elítélt mintegy „szeletelve" létezik a vele foglalkozó szakterületek számára,
- hogy mindig csak addig a határig foglalkoznak vele, amíg az éppen adott terület szakmai kompetenciája terjed,
- hogy alig van szerves kapcsolat a munkaformák, s szakmai törekvések között.
Azt tapasztaltuk, hogy erősen hiányzik egy „rendszerszemléletű" látás- és bánásmód, ami azért problematikus, mert e nélkül az egyes (elszigetelt) szakterületek bármennyire kiváló munkája sem tud szinergikus hatást kifejteni, s összességében eredményeket produkálni.
A kutatási és gyakorlati indokot a személyes érdeklődésen túl abban is megfogalmazhatom, hogy azt érzékeltem, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek és az azokban szabadságvesztés büntetésüket töltő elítéltek helyzete a rendszerváltást követően - igen sok körülmény következtében - egyre súlyosbodott. Vissza