Sors és horoszkóp

Előszó

A SZAMARKANDI LOVAS
Feldúlt arcú, kétségbeesett riő keresett fel. Szinte még be sem lépett az ajtón, kitört belőle a ?írás.
- Jósnő, kérem segítsen rajtam ! Nem bírok tovább a férjemmel élni. 35 éve ver, rugdos, megaláz - hadarta, mintha egyszerre akarná kiadni magából a három és fél évtized minden felgyülemlett fájdalmát.
Közel három évtizedes asztrológusi praxisom alatt sajnos több hasonló ügyféllel és esettel találkoztam. (Kezdő koromban még meg is lepődtem, és pechesnek hittem magamat, hogy a legtöbb hozzám forduló életében valami baj van, mígnem rájöttem, hogy az ember a legritkább esetben fordul jósokhoz, ha az életében minden simán megy.)
Ez a hölgy azonban mégis más volt, mint a többi elkeseredett tanácskérő. Ahogy egy kicsit megnyugodott, elmondta, hogy úgy döntött, megöli a férjét. Ezt már annyira nem a pillanatnyi indulat diktálta belőle, hogy hónapok óta gyűjtögette a mérgeket és az altatókat, hogy egy alkalmas pillanatban belekeverje a férfi vacsorájába. Még arra is gondolt, hogy akkor adja be, amikor a amaz még a szokottnál is részegebb, hogy a kesernyés íz ne tűnjön fel neki.
- Higgye el, a börtönben sem lesz rosszabb dolgom - folytatta korábbi feldúltságához képest döbbenetes nyugalommal.
- Nekem már az is megváltás lesz, ha nem vernek félholtra nap mint nap.
Mint ebben a könyvben ki fog derülni, sok szokatlan esettel találkoztam asztrológusi pályámon, de arra a megkeseredett, elszánt arcra mégis jól emlékszem. A szeméből, amely köré mély barázdát szántott a sok szenvedés, láttam, hogy nem túloz, és nem is tréfál. Vissza