Soproni Szemle 1997/1-4.

Előszó

Részlet a könyvből:
Nagyon sajnálom, hogy csak a 90-es évek elején találkozhattam a névről és munkáiból már korábban ismert tudóssal, akiről egyetemi éveim alatt a német tanszék példás tudású és szigorú professzoraként hallottam. A személyes találkozások, a közös munka során hamar megtanultam becsülni fáradhatatlan munkabírását, fiatalos szellemét, erkölcsi és szakmai következetességét. Ha rá gondolok, legszívesebben a lassan három évvel ezelőtti sarródi "kihelyezett" szerkesztőbizottsági ülés jut eszembe, amikor 1994 szeptemberében közelebbről is megismerkedhettünk a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban folyó munkával. Dr. Kárpáti László a terepre is kivitt bennünket, megmutatva legféltettebb értékeit.A legelésző gulya a bivalyokkal, a távcsővel kilesett madárvilág, az aranyló őszi fényben fürdő szelíd vidék mindannyiunkat megérintett.
Professzor úr vidám és elégedett volt, tele tervekkel. Megcsillantotta szelíd, ritkán élvezett humorát, hazafelé büszkén mutatta a Balfi utcában a szülői házat, gyereksége színhelyét. Elhatároztuk, a szerkesztőbizottság felújítva régi hagyományt, évente egy alkalommal kimozdul szokásos tanácskozóhelyéről, a múzeum könyvtárszobájából. Nem tudhattuk, hogy ez volt az utolsó közös szerkesztőségi ülések egyike, hamarosan kezdetét veszi a hosszas, fájdalmakkal járó betegség, amely 1997. április 3-án, életének 84. évében pontot tett Mollay Károly példaszerű tudósi és emberi életpályájának végére. Vissza