Soproni Horváth J. képeinek kiállítása, Sopron, Hátsókapu 2 sz. alatt

Fülszöveg

Horváth József fiatalon, az első világháború befejeződése után telepedett le Sopronban, ahová már kialakult művészi tervekkel érkezett. Vas megyei kis faluból, Kemenesszentpéterről indult el és keszthelyi diákoskodás után került a Képzőművészeti Főiskolára. Művészi tanulmányaival küszködve akkor talált az igaz útra, amikor Réti István lett a mestere. És még inkább akkor, amikor a főiskolai tanulmányait befejezve Réti buzdítására Nagybányán kezdett dolgozni. Korrektúrát Thorma Jánostól kapott.
Ez a rövid időszak, melynek a világháború vetett véget, végleg elkötelezte művészetét. Érték ugyan egyéb hatások is, nem is kismértékben, de a nagybányai mesterek tanításával torkollt a festészete abba a folyamatba, melyet ők indítottak el, nagykorúsítva" ezzel művészetüket és megszabva hosszú időre, vagy tán mindmáig is festészetünk igazi magyar jellegét.
Kevesen ismerik Horváth József korai műveit, melyeket Nagybányán festett. Nem vették figyelembe s talán már el is kallódtak. Amikor 1914-ben elkezdett ott dolgozni, Réti már rég megfestette főművét, a "Honvédtemetés"-t, Ferenczy Károly jóformán befejezte életművét és a második nagybányai nemzedék már javában ismerkedett az újabb párizsi törekvésekkel. Különös jelenség, hogy Horváth, jelentékeny tudással fölfegyverkezve, mintha megismételte volna a nagybányaiak korai korszakát. Azt a finom naturalizmust, melyet az irányzat legbámultabb, később elfelejtett francia mestere, Bastien-Lepage még a Hollósy-iskola müncheni időszakában ismertetett meg velük. Vissza