Előszó
Tisztelt emlékezők! Tisztelt soproni polgárok, tisztelt Tárnok István és tisztelt Rétfalvi Lajos!
Ma, a megmaradt csonka hazában és a Kárpát-medencében a Magyar Királyi Második Honvéd Hadseregért gyulladnak ki a gyertyák. Azért a hadseregért, melynek több mint 200000 katonája parancsra, német felkérésre, a német Wehrmacht zsarolására állt fel és indult el a haza határaitól kétezer kilométerre.
Mi, soproniak örökre büszkék vagyunk katonáinkra. A 4. Szent László gyalogezredre, a 4/I-es, 4/II-es, 34/I-es zászlóaljakra, a 7. tábori tüzérezredre, a 7. huszárszázadra, géppuskás alakulatainkra, és a hadsereg közvetlen alakulataiban küzdő honvédeinkre.
Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely gyermekkorában csak az ötvenes, hatvanas és hetvenes évek könyveit lapozhatta, olvashatta. Szerencsém volt, hogy olyan családban nőttem fel, amely nem az akkori hivatalos politika álláspontját képviselte.
Negyven éven keresztül gyalázták a Második Honvéd Hadsereget. Történésznek nevezett firkászok le merték írni azt, hogy ez a hadsereg gyáván megfutott a diadalmas szovjet haderő elől. Mindennek az ellenkezője az igaz. Nincs az 1100 éves magyar történelemben még egy olyan hadsereg, amelynek szerencsétlenebb harcai lettek volna, mint a Második Honvéd hadseregnek. Nincs még egy olyan csatánk, amelyben annyi embert veszítettünk volna, mint amennyit ez a hadsereg veszített.
1990 óta felnőtt egy történész nemzedék, amely megpróbálja a negyvenéves szennyáradatot lemosni erről a hadseregről és visszaadni annak a becsületét. Emlékezzünk főhajtással azokra a főtisztekre, tisztekre és közkatonákra, akik esküjükhöz híven hősiesen küzdöttek a Donnál.
A Második Honvéd Hadsereg több mint egy hétig tartó vasúti úton jutott el a keleti frontra. A soproni egységek Orel és Kursz térségében rakodtak ki. A 7. könnyű hadosztály katonái harcolva tettek meg 450 km-t, és előrenyomultak egészen a Donig. Emlékezzünk 1942. július 12-re, vitéz Meskó László századosra és katonáira, akik közül 250-en haltak hősi halált egyetlen napon az urivi Don-kanyarnál. Emlékezzünk augusztus 6-ra, amikor a 7/7-es soproni tüzérüteg szinte valamennyi katonája hősi halált halt tisztjeivel együtt Storozsevojénál.
Vissza