Sopron rómaikori emlékei

Előszó

Sopron rómaikori elődjének, Scarbantiának alapítását a borostyűnkő-kereskedelem magyarázza. Hosszú időn keresztül a kereskedelem alakulása befolyásolta a város sorsát.
A borostyánkő keletkezéséről így ír Tacitus római történetíró "Germania" című művében: "A suionokon túl (a svédek ősei) egy másik tenger van, lomha és csaknem mozdulatlan; hogy ez övezi és zárja körül a földkerekséget, annak bizonyítéka az, hogy a lenyugvó nap fénye napkeltéig tart és olyan világos, hogy elhomályosítja a csillagokat. A néphit még azt is hozzáteszi, hogy a felmerülő nap zúgását hallani, a lovak alaját és az isten sugárzó fejét látni is lehet. Ha igaz a szóbeszéd, csak eddig tart a teremtett világ! Jobbra a sueb tenger partja már az aestius törzsek (a balti népek ősei) területét mossa. Ezeknek szokása és életmódja a suebekéhez, nyelve a britanniai nyelvhez áll a legközelebb. Az istenek anyját imádják, babonájuk jelvényeként vadkan amulettet hordanak: ez mint fegyver és oltalom az istennők hivét az ellenség között is biztonságban megvédi. Vasfegyvert ritkán, inkább fadorongot használnak. Gabonát és egyéb hasznos növényt a germánok közismert lustaságához képest szorgalmasan termelnek. Sőt a tengert is felkutatják és egyedül ők gyűjtik a gázlókban és a parton a borostyánkövet, amit ők glaesumnak hívnak. Természetét, és hogy mi módon keletkezik - hiszen barbárok - nem kutatják és nem derítették ki. Sőt, már régen ott hevert a tenger egyéb partra sodort hulladéka között, amikor végre a mi fényűzésünk nevet adott neki. Ők maguk semmire sem használják: nyersen szedik, kidolgozatlanul szállítják és csodálkozva fogadják el az árát. Mégis felismerhető, hogy ez tulajdonképpen fagyanta, mert gyakran bogarak és szárnyas rovarok is láthatók benne: beleragadtak ezek és az anyag megkeményedve magába zárta őket. Úgy gondolnám, hogy amiképpen kelet titokzatos tájain, ahol a balzsam és a tömjén gyöngyözik, ugyanígy nyugat szigetein és vidékein is gazdag ligetek és erdők virulhatnak; ezeknek nedve a közeljáró nap sugarától kisajtolva és megolvadva beleömlik a tengerbe és így sodorják a viharok a túlsó partra. ha kísértetet teszünk a borostyánkővel, tűzön meggyullad, mint a szurok, kövér és illatos lánggal ég, majd szurok- és gyantaszerű péppé válik." Vissza