Az őszinteség közepe

Fülszöveg

Kód
Pol high Péternek
A független értelmiségi külön ösvényen mozog, mosolyog. Egy ékkel a kezében adja vissza a nyelvnek (is), amit lehet. Közben vízimalmok, hidak, templomok jönnek s tűnnek el.
Saját lényegét keresi, lényének saját részét.
Minden híd előtt megáll, s megold egy mondatot. A mindig visszatérőt oldja meg.
Sopotnik Zolnín (akinyi) költészete a megfigx'clő cs a niegfig\'clt viszonyát problenuuizáljj: hogyan híthatja kívülről magát az, aki befelé figyel? Milyen élmény-anyagtól foszrja meg magát, aki szakmája szerint dokumentál, hogyan változtatja meg a megfigyelés tárgyát a megfigyelés ténye? Ám nála ezek a kérdések elsősorban nem ismeretelméleti, hanem etikai (cs persze esztétikai) jelentőséggel bírnak. A költészet Sopotniknál az őszinte beszéd terepe, már amennyiben lehetséges ilyen. Az őszinteség ebben az értelmezésben kompromisszum-mentes, provokatív, kőkemény és lényegre törő. (Az gN'ógyít, ami fáj. — És ami fáj, arról legalább tudjuk, hogy meg\'an.) Kerüli a... Tovább

Fülszöveg

Kód
Pol high Péternek
A független értelmiségi külön ösvényen mozog, mosolyog. Egy ékkel a kezében adja vissza a nyelvnek (is), amit lehet. Közben vízimalmok, hidak, templomok jönnek s tűnnek el.
Saját lényegét keresi, lényének saját részét.
Minden híd előtt megáll, s megold egy mondatot. A mindig visszatérőt oldja meg.
Sopotnik Zolnín (akinyi) költészete a megfigx'clő cs a niegfig\'clt viszonyát problenuuizáljj: hogyan híthatja kívülről magát az, aki befelé figyel? Milyen élmény-anyagtól foszrja meg magát, aki szakmája szerint dokumentál, hogyan változtatja meg a megfigyelés tárgyát a megfigyelés ténye? Ám nála ezek a kérdések elsősorban nem ismeretelméleti, hanem etikai (cs persze esztétikai) jelentőséggel bírnak. A költészet Sopotniknál az őszinte beszéd terepe, már amennyiben lehetséges ilyen. Az őszinteség ebben az értelmezésben kompromisszum-mentes, provokatív, kőkemény és lényegre törő. (Az gN'ógyít, ami fáj. — És ami fáj, arról legalább tudjuk, hogy meg\'an.) Kerüli a jólformált-ságot, mert az ellentmond valóság-tapasztalatának, és nincs benne jói-nevelt, eminens ig\'ekezet, hogy ezt a tapasztalatot művészetté formálja (hazudja). („Nincs bennem semmi vonzalom a tökéletes iránt.") Ha almára fáj a foga, nem írja a rímkényszer kedvéért azt, hogy: kedvenc nöN'ényem a retek, amit nag\on szeretek. Majd minden verse lázadás a közkeletű költészet-definíciókkal szemben. Alaptónusa a fájdalmas, sértődött gúny, amivel nem csak az (irodalmi) világ (valósnak vélt) visszásságait, de saját élethelyzetét, szerepét is kommentálja: „Most melyik legyek: ember \'agy költő?" — teszi fel a költőií?) kérdést a kötet záróversében.
Peer Kriszdún Vissza