Sophie Calle igaz történetei

Előszó

Részlet a könyvből:

Sophie Calle igaz fikciói.
Pontosan tíz éve láttam először a valóságban Sopie Calle munkáit, a párizsi Városi Modern Művészeti Múzeumban, A suivre... címmel rendezett kiállításán. Akkor már egy évtizede volt a pályán, több fontos kiállításon, nemzetközi biennálén szerepelt Európában, Ausztráliában, Japánban, az Egyesült Államokban és Kanadában, de ez volt az első komoly, múzeumi kiállítása Franciaországban. A fekete-fehér fotók szuggesztív sora nagyon mély benyomást gyakorolt rám, és tulajdonképpen azóta szerettem volna Magyarországon is kiállítani. Végül tavaly nyáron, mikor az AFAA-tól Alain Reinaudo Budapesten járt és kiállítási tervekről beszélgettünk, ismét Sophie Calle-ra terelődött a szó. Kiderült, hogy éppen Kasselben van kiállítása, melynek katalógusát elküldte nekem. Róbert Lacombe és a budapesti Francia Intézet rögtön partnernek mutatkozott az ügyben, és levelezésbe kezdtünk a Fridericianummal. Ha különböző okokból nem is sikerült megszerezni a németországi kiállításokon szerepelt valamennyi installációt, az öt téma - az 1979-es Az alvókprojekttől az 1996-os, a kelet-berlini emlékművek eltávolítását feldolgozó sorozatig - méltó módon reprezentálja a művész pályáját. A kiállítást Sophie Calle 1992-es No Sex Last Night című filmjének videóváltozata, a Double dlind teszi teljessé, melyet a Pompidou Központ szívességéből vetíthetünk. Sophie Calle számára a kép és a szöveg egyformán fontos. Vissza