Rizstermesztés

Előszó

1. A RIZS EREDETE ÉS JELENTŐSÉGE
A rizs őshazáját, ahonnan a termesztett rizsfajták származnak, még a mai napig sem sikerült biztosan megállapítani. A kutatók nagyobb' része Kínát és Indiáit tartja a rizs őshazájának; de vannak, akik Közép-Afrikát, Ausztráliát, Amerikát tartják ennek, ahol a rizs a meleg éghajlatú mocsaras vidékeken vadon is előfordul. Nehéz eldönteni, hogy az utóbbi helyeken talált vadrizs nem az odakerült műveleti rizs elvadult fajtája-e.
A rizsre vonatkozó első írásos emlékek Kínáiban maradtak fenn, ahol már közel ötezer év óta foglalkoznak termesztésével. De történelmi adatok szerint Indiában is négyezer éves múltra tekint vissza a rizstermesztés. Kétségtelen tehát, hogy e két ősforrásból indult el a rizs világhódító útjára: Kínából kelet és dél felé, Indiából pedig nyugatra.
Indiából korán eljutott a rizs Perzsiába, onnan Turkesz-tánba, Szíriába és Egyiptomba. Az arabok, a görögök és a törökök a perzsák révén ismerték meg a rizst. Az arabok útján jutott el a mai Spanyolország és Portugália területére, majd onnan a XV. században Olaszországba. A törökök pedig a Balkánon, közelebbről Bulgáriában a Marica völgyében honosították meg a rizst a XVI. században. Egyesek szerint a török hódoltság idején a XVI—XVII. században került a rizs először hazánkba is.
Amerikába a rizs a spanyol és portugál, Ausztráliába pedig az angol gyarmatosítók révén került.
A rizs az emberiség csaknem feléinek főtápláléika. Dél- és Kelet-Ázsia lakóinak ősidők óta nélkülözhetetlen fő élelmiszere a rizs. Amilyen fontos nekünk a búza, olyan nekik a rizs.
Az évi és fejenkénti rizsfogyasztás számadatai bizonyítják a legjobban, milyen fontos szerepet tölt be a rizs az egyes népek életében. A rizsfogyasztó államok sorrendjében Sziám áll az első helyen évi 360 kg-os fejadagjával. Utána következik Japán 170 kg, Kína 140 kg, India 100 kg-os fejadaggal. Olasz- és Spanyolországban 7 kg, az USA-ban 2,7 kg, Magyarországon 2,5 kg az évi rizsfogyaszitás fejenként.
l*
3 Vissza