Francia nyelvkönyv I.

Előszó

A francia nyelv helyesírása az első pillanatban meglehetősen bonyolultnak látszik: két, sőt három betűt is egyetlen hangnak (s esetleg éppen egy negyedik, le sem írt hangnak) kell olvasnunk, ugyanazt a hangot többféleképpen kell írnunk vagy ugyanazt a betűt többféleképpen olvasnunk - ez bizony kezdetben nehéznek tűnik. Ennek a sokféleségnek az az oka, hogy a francia írás úgynevezett történeti helyesírás - megőrizte a régi, sok évszázados írásmódot akkor, amikor a kiejtés már eltávolodott attól, és egyszerűbbé vált. Ha azonban közelebbről ismerkedünk meg a francia nyelvvel - és erre alig néhány héten belül sor kerül - rájövünk, hogy a francia szöveg olvasása egyáltalán nem olyan nehéz dolog: a kiejtési szabályok száma nem is olyan nagy, és ha ezt a néhány olvasási szabályt megismertük, egy kis gyakorlat után - és egy-két valóban rendhagyó kiejtésű szótól eltekintve - minden francia szöveget könnyen és helyesen el tudunk olvasni.
Könyvünk elején nem adunk részletes hangtani bevezetést, a még ismeretlen szavak tengere a kezdő nyelvtanulót csak hátráltatná és elriasztaná. A legszükségesebb tudnivalókat az első tíz lecke "Kiejtés és helyesírás" című fejezetében közöljük, s ezeket a szabályokat a már tanult szavak alapján fokozatosan előrehaladva könnyen elsajátíthatjuk. Itt csak vázlatos, tájékoztató jellegű útmutatást adunk, hogy az elemi tudnivalókkal még az első lecke olvasása előtt megbarátkozzunk. Vissza