Somogyi pásztorművészet

Előszó

Somogy népművelésének régi adósságát szeretnénk leróni ezzel a dolgozattal. A kaposvári Rippl-Rónai Múzeumnak jelentős pásztorműveszeti gyűjteménye van. Mégis ebből a szép anyagból eddig csak néhány darab került publikálásra. A pásztorművészetről szóló dolgozatok túlnyomórészt az Országos Nemzeti Múzeum Néprajzi Múzeumának anyagát közölték. Ezért határoztuk el, hogy a somogyi pásztorművészet vázlatos ismertetésével a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményének jellegzetes darabjait is bemutatjuk. Ezeknek legnagyobb része még Ismeretlen mind a nagyközönség, mind a szakmabeliek előtt.
A pásztorművészetre, a népi díszítőművészetnek erre a sajátos ágára a magyar néprajzi szakirodalomban Hermán Ottó hívta fel a tudományos körök és lelkes érdeklődők figyelmét. A magyar pásztorművészet gazdagságát gyűjtő útjain, személyes élményei során ismerte fel. Döntő hatást gyakorolt rá éppen Somogyban 1890 tavaszán a tótszentpáli Cséplő József, az Eszterházy uradalom kanászbojtára, aki pásztortársai közül is kiemelkedett faragó képességével. Tapasztalatairól a nagy természettudós 1891- ben a Magyar Néprajzi Társaság ülésén számolt be a "Magyar Pásztoremberek remeklése" című előadásában. A milleneumi kiállítás jelentős pásztorművészeti anyaga szintén az ő közreműködésével gyűlt össze. E gyűjtemény alapján néhány hosszabb-rövidebb összefoglaló dolgozat is megjelent. (Pl. Hermán: Ősfoglalkozások; valamint Bátky cikkei.) Az említett szerzők kutatásaiból az világlik ki, hogy a pásztorművészetben felfedezhetjük a különféle művészettörténeti stílusok hatását, valamint azt, hogy az egyes kismesterségek is, mint a szíjgyártók, szűcsök, szűrszabók mintakincse szintén erősen hatott a művészkedő pásztorokra.
A pásztorművészet kutatásának további lépése volt a Malonyay Dezső szerkesztésében megjelenő Magyar Népművészet című sorozat. Ennek harmadik köteteként Sági János munkája A Balaton melléke gazdag képanyagával sok új érdekes adatot hozott napvilágra. Az első világháború után Madarassy László gazdagította a szakirodalmat felfedezéseivel: 1925-ben a vésett pásztortülköket, 1932-ben a dunántúli tükrösöket mutatta be gazdag képanyaggal. 1934-ben adták ki a Művészkedő pásztorok című könyvét, amelyben 12 - köztük 6 dunántúli - művészkedő pásztor életéről, művészetéről vall. Munkájának eredménye továbbá az a szép együttes is, amit a Néprajzi Múzeum számára gyűjtött össze. Hermán Ottó és Madarassy László kutatásai során az derült ki, hogy művészkedő pásztorok az egész ország területén voltak, azonban gazdag formakincsével, a díszített tárgyak sokféleségével Dél-Dunántúl: Zala, Somogy, Baranya és Veszprém pásztorsága tűnik ki. Vissza