Somogyi népköltészet

Előszó

Minden előszó köszöntés. Irodalmi fogalmazással így is mondhatnám, az előszavak a köszöntők műfajába tartoznak. És sok oly ágúak lehetnek, amilyen ágasbogas maga az "élet-fája", amelyet ábrázolva pásztoraink karcoló kései nemegyszer épp ősi rokonságokat bizonyítanak. Messzi északi, vagy keleten maradt rokonok képzeletvilágát idézik.
De kell-e köszönteni külön is a Somogyi népköltést? Olyan ritka vendég lenne házunk táján, hogy külön köszöntővel álljunk eléje. Az is igaz, köszöntjük a mindennap látottakat is. Így én is csak ilymód köszönteném őt, a köztünk és velünk élőt, de azért egy kicsit megkülönböztetett hanggal és kicsit mélyebb kalapemeléssel. Kijár neki nemzeti életünkben! Mert, hogy létezünk, s hogy így, s hogy még saját jegyekkel és a szó és szavak szép más lejtésével és a szellem sajátos képeivel és ízeivel, azt bizony elsősorban neki köszönthetjük, a magyar nép költészetének, amely nemcsak teljességének közös kórusával, de a belőle kiemelkedő kisebb szólókkal és karokkal is őt idézik. Ezt a közös népi költészetet. Ebben az egységben külön szín és nekem és talán mondhatom, hogy nekünk mindnyájunknak külön öröm üdvözölni, ebben az egészben, a somogyi népköltés kórusát. Vikár gyűjteménye után ezt az Együd Árpád szorgalmával összegyűjtött anyagot. Nemcsak a gyűjtést, de a kiadást is, mert tudom, hogy egyetlen megjelent sora ma sem lesz hiábavaló. Erősítő és bizalom ébresztője, szellemet és nemzetet nevelő és tápláló erő, mégpedig épp a nagy közösségek érdekében. Vissza