Somogyi hiedelemvilág

Előszó

A somogyi néphit emlékeiről, az őseink életében, tudatában még jelentős szerepet betöltő hiedelemvilág alakjairól eddig még nem jelent meg összefoglaló tanulmány. A mai nemzedékek már nyomaiban sem ismerik a magyarság egykori pogány ősvallását, vagy ha emlegetik is pl. a természetfeletti képességgel rendelkező embereket (boszorkány, javós, garabonciás), bizony mindenféle zavaros dolgokat mondanak róluk. Nincs jó véleményem a mai boszorkánykultuszról, a rontáslevevő vállalkozók működéséről sem. Aki ismeri a néphit boszorkányalakját, annak eszébe sem jut, hogy a boszorkányok szolgáltatását megvásárolja, hiszen a boszorkány gonosz, rontó szándékú lény: a nép szerint jóságos boszorkány sohasem létezett!
A somogyi folkloristák (Gönczi Ferenc, Együd Árpád) nem foglalkoztak behatóbban a megye gazdag hiedelemvilágával. Pedig ez az a témakör, ahol még ma is gyűjthetünk eredeti hiedelemmondákat, babonás történeteket. Persze a valaha egységes hiedelemkör már darabjaira szakadozott, csak a külön-külön előforduló motívumok alapján lehetséges rekonstruálnunk. Ahhoz, hogy az apró cserepekből valamilyen tükörkép összeálljon, nagyszámú gyűjtésre van szükség. Az 1690-as évektől kezdve a nyelvjárásgyűjtéssel párhuzamosan rendszeresen gyűjtöttem a hiedelemmondákat is: 1966-ban Somogyudvarhelyen több mint félszáz mondát rögzítettem, sok szöveget vettem föl magnetofonszalagra Büssüben és környékén és a Kapos mente községeiben. 1973-ban megjelent Orbán Gézáné Felsőmocsoládi hiedelemmondák c. könyve, melynek szerkesztője és lektora voltam. Tanítványaimat - a tanítóképző főiskola hallgatóit - biztattam a kutatásra, közülük nagyobb terjedelmű, igen értékes gyűjtést végzett Puska Rózsa Göllében (1977) és Kovács Ildikó Csákányban (1978); munkájukra sokszor hivatkozom, a szöveggyűjteményben általuk gyűjtött mondákat is bemutatok. Tanulmányom egyes fejezetei a Somogyi Honismeretben (1991-1993) már megjelentek, ebben a könyvben ezeket a szöveggyűjtemény mondapéldáival egészítem ki. Vissza