Ólomdomborművek a győri székesegyházban

Előszó

Részlet:

"Az első világháborúig a tősgyökeres győriek számára a török világ jelentette a régmúltat. A székesegyház két ólomból öntött fekete oltára e népies felfogás szerint tulajdonképpen ezüstből van, csak a törökök megtévesztésére feketítették be őket. Napoleonnak így is annyira megtetszettek, mikor itt járt, hogy a szájhagyomány szerint annyi aranyat ígért értük, amennyivel be lehet őket takarni. Ez pedig nem volna csekélység, tekintettel a domborművek elég nagy kiterjedésű - 130x266 cm - felületére.
Az állandó és általános értékeléséhez képest műtörténészek elég későn figyeltek fel a kiváló művekre, aminek magyarázata, hogy a barokk kor művészetének értékelése aránylag újkeletű. Először Tietze-Conrat neves bécsi műtörténész foglalkozott velük a nagy Donner Ráfael művészetének viszonyát vizsgálva az olasz művészethez. Az evangéliumi oldalon álló oltár domborműve - szerinte - azt ábrázolja, amint N. Lajos király országát Sz. Mária pártfogásáva ajánlja. Ez a tévedés, amit Feulner is átvesz tőle, érthető egy osztrák szerzőnél, aki a Máriacellt alapító magyar király máriatiszteletéről tud, de annál érthetetlenebb, hogy a másik domborművön Szt. István szarkofágjának feliratától félrevezetve a szarkofágon nyugvó Kronosz alakját Szt. Istvánnak nézi. Az a vélemény azonban, mely e domborműveket kivételes kvalitásuk miatt Donnernak tulajdonították, általános volt mindaddig, amíg rá nem találtak a szerző szignatúrájára, mely a szarkofág talpazatán - azon a sarkon, mely fölött a szarkofág jobb lába nyugszik - olvasható , s amely szerint a domborművek szerzője Müller Jakab Gábor: J. G. de Mollinarolo detto Müler fecit et inv(enit). Vissza