A csodák könyve

Előszó

Nos, ismerni dolgokat, látni, tapasztalni, megérinteni, birtokolni, szeretni azokat, rajongani értük, az egy dolog. De ismerni a dolgok igazi nevét: az hatalom.
Éppen ezért, ebben a könyvben nem használom személyek, lények, városok, helyszínek és a dolgok igazi nevét; pusztán csak akkor, ha azzal utalást akarok tenni, vagy kimondottan megvan rá az engedély! Ugyanezen okok miatt térképet sem közlök az olvasó számára, csudán Arany völgy látképét, hiszen a térkép a hozzáértő kezében olyan, mint a dolgok igazi nevének ismerete. Hatalom mások fölött. És a láthatatlan népek országában, ahol a varázslat ma is él (és ráadásul ez nincs is olyan távol a mi életünktől), nem akarják, hogy az emberek hatalmat szerezzenek akár felettük, akár más dolgok felett.
Persze az utalások sokat segíthetnek abban, hogy az olvasó némileg azonosítani tudja a földrajzi helyszíneket, és azt a területet, ahol a történet játszódik, ám ahhoz már szorgos nyomozómunkára lesz szükség. Arra pedig nem mindenki vállalkozik. így a világot rejtő szövet csak azoknak lebben fel igazán, akik időt nem sajnálva, utánajárnak a dolgoknak.
A könyvben tehát, az esetek túlnyomó részében, a nevek olyan megfelelőjét használom, amelyet a láthatatlan nép adott, és bizony ez is éppen elég komoly dolog. Mert a láthatatlan nép nem adja egykönnyen magát. Barátságukat, szeretetüket nem osztogatják csak úgy, és én hiszem, hogy rám nem érdemtelenül pazarolták szívük szeretetét!
Tiszta szívvel köszönöm hát! Vissza