Előszó
Ajánló
...szívbéli ajánlatot kért tőlem a szerző... szerencsére. Szerencsémre, és szerencséjére- mert egy ekkora érdekest csak a szív képes szeretetre méltatni. Az én szívem, apostoli türelmem,...
Tovább
Előszó
Ajánló
...szívbéli ajánlatot kért tőlem a szerző... szerencsére. Szerencsémre, és szerencséjére- mert egy ekkora érdekest csak a szív képes szeretetre méltatni. Az én szívem, apostoli türelmem, amellyel olvasom elmekóros, édes kollégám végtelen szlalomjait, agymenéseit, és könyörtelen grafománijának százlábújait. Erre ő azt replikázná: „száz láb buja itt - hol van az az egy, ki volnék szerelem és türelem, egy szer, de nem vegyszer, csak épp ember a világon, egyszer..."
Valószínűleg a Kosztolányik szerettek így játszódni a szóval, a nyelv szerelmesei, szolgálatosai. Somló Gábor játszótársam szószolgálatos. Minden minőségben. Nagyon helyes ember, tehát van neki minősége! Nagyon nagy öröm neki, hogy ezt az általa is féltve őrzött minőségét megoszthatja a világgal.
Mi is ez a minősége? Talán érzékenysége, szelíd humánuma? Kedves, és a világot féltő humora, gyöngédsége? Vagy féktelen keserűsége a világ eldurvulása okán? Felháborodásában szóvicceket fabrikál, hogy feketés humorral elviselhetőbbé tegye életterünket. O a lefelé biggyesztő clown, a sötét bohóc. Ezért is látszik kevésbé. Hátul áll, a hátsószínpad árnyékosabb felén... ott figyel minket, és onnan üzenget nekünk, hogy Bartolómeó Dipankrin toronyugrót, toronyugrás közben, toronymagasan elnyelte a víz!
Mondom, zavarodott.
Persze aki olvassa, az is.
Persze az is zavarodott aki normális, és nem olvassa!
Tehát: Olvassátok ki Somló Gábort!
Nagyon sok szeretettel. Ámen
Székhelyi József
Vissza