Előszó
Aki a kazuárfának csak egy rostját is magával viszi csónakjába, vihart támaszt és el kell halasztania utazását, mert ha nem teszi és dacol a babonával, az életét veszélyezteti. Mesélik azt is, hogy...
Tovább
Előszó
Aki a kazuárfának csak egy rostját is magával viszi csónakjába, vihart támaszt és el kell halasztania utazását, mert ha nem teszi és dacol a babonával, az életét veszélyezteti. Mesélik azt is, hogy aki holdtöltekor kazuárfa alá áll, a lombok susogásából kihallja a jövendő titkait. Igy van-e, nem-e, annak eddig még senki sem járt utána. Az is köztudomású, hogy mielőtt a mangófa gyökeret ereszt, a nagy folyamtorkolatok végeláthatatlan árterületén, előbb a kazuárfa ver gyökeret ott, megkötve, megrögzítve, megtermékenyítve az ingoványt, hogy a trópusok megszámlálhatatlan változatú buja növényzete elboríthassa. Aztán, mint aki feladatát elvégezte, elhal és átadja helyét a dzsungel mohón tenyésző s terjeszkedő növényzetének. Ezek a legendák késztettek arra, hogy a Kazuárfa gyűjtőcím alá foglaljam ezeket a maláji szigetvilágban és Borneoban élő angolokról szóló történeteket. Az első telepesek utódaiként, akik e helyeket megnyitották a nyugati műveltség számára, az a szerepük, hogy mikor már gyökeret vert a kultúra a vadonban, dolgukvégeztével eltűnjenek és átadják helyüket egy higgadtabb, rendszeretőbb, kevésbbé kalandos nemzedéknek. Megvallom, elszomorított, mikor megtudtam, hogy a fentebb felemlített babonákból egy szó sem igaz. Novellás kötethez nehéz címet találni. A legkényelmesebb megoldás az első novella címét adni neki, de ez a közönség megtévesztése, mert a vásárló azt hihetné, hogy egyetlen hosszú történetet kap a pénzéért. A jó címnek ki kell fejeznie, ha csak sejtetően is, a kötetben található novellák együttes hangulatát Az igazán jó címeket azonban elhalászták előlem. Zavarban voltam. Aztán eszembe jutott, hogy a jelképek - amint azt a nagy Rabelais híres könyvében mulatságosan elmagyarázza - minden dolgot magukban foglalnak. Ezzel kapcsolatban eszembe jutottak a partokat őrző nyiszlett, durvakérgű kazuárfák, amelyek elsőknek fogják fel a pusztító orkánok dühét, akárcsak azok az első ültetvényesek és közhivatalnokok, akik minden emberi gyengeségük ellenére mégis csak rendet, biztonságot és bőséget teremtettek maguk körül és az is, hogy a szürke, lompos, szomorú kazuárfák, amint sután sorvadoznak az izzó trópusi egek alatt, minduntalan eszükbe juttatják a szülőhazájukat. Láttukra felvillan egy futó pillanatra emlékezetükben a sussexi határ hangája vagy a yorkshirei ingoványok rekettyése és saját viszontagságos életük jelképét ismerik fel a szívós kazuárfában, mely a legáldatlanabb helyzetben is helytáll magáért. Még tömérdek érvet hozhatnék fel, miért adtam a kötetemnek ezt a különös címet, de legjobb, ha őszintén bevallom: azért, mert jobb nem jutott eszembe.
Vissza