Pártok és érdekszervezetek az Alkotmányban

Előszó

Ez a kis könyv az Alkotmány 3. és 4.§-ának magyarázata. Az Olvasó „előzetest", „mutatványt" tart kezében egy készülő alkotmánykommentárból. Egyben egy műfaji kísérlet ideiglenes eredményét is. A kommentár német műfaj. Pontosabban, létezik a kommentárnak egy válfaja, amelyet a német jogtudomány bontakoztatott ki, és tett mind a gyakorlat, mind az elmélet számára nélkülözhetetlen forrássá. E kommentárok hatása messze túlnyúlik az illető törvénykönyvek területi hatályán. Jellegzetességük a fogalom- és intézmény-magyarázat. A teljes irodalom és joggyakorlat feldolgozása az illető jogterület dogmatikai rendszerébe illeszkedik; voltaképpen azt magyarázza és illusztrálja az adott törvénykönyv egy-egy szakaszának kapcsán. E művek mögött nem egyszer évszázados törvénykönyvek, de még az alkotmányjogban is a több mint ötven éves Grundgesetz, továbbá beláthatatlanul gazdag joggyakorlat, s tengernyi irodalom áll. Nincs olyan részkérdés, amelyet ne dolgozott volna fel könyvek és disszertációk sora. Szerénytelenségnek tűnhet egy hasonló vállalkozás a tíz-egynéhány éves magyar Alkotmány magyarázatára, amelynek nem volt előzménye; amelyet szinte kizárólag az Alkotmánybíróság magyarázott. Az Alkotmánybíróság ugyan igyekezett értelmezéseit rendszerben tartani, de ehhez segítségül csak az utóbbi években kezd kibontakozni az irodalom, s az is egyelőre döntően jogelméleti megközelítésű. A rendes bíróságok gyakorlata is meglehetősen kevés fogódzóval szolgál. Azonban a munkát valamikor el kell kezdeni. Az Alkotmánybíróság határozatai törvényszerűen egyre bővebb, s egyre kevésbé áttekinthető joganyagot eredményeznek. Maga a Bíróság is óriási mennyiségben idézi korábbi ítéleteit. Egyre kevésbé látszik rendszer abban, hogy az ugyanarról a témáról szóló ítéletek közül melyiknek a részeit emelik át az újabb határozatba; alapvető elvi megállapítások halványodnak el, vagy szakadnak ki szövegkörnyezetükből, s válnak bármit megindokoló formulává. Az Alkotmánybíróság a kilencvenes évek közepén büszkén állította, hogy öt-hat év alatt „behozta" azt, amihez a régi, nagy bíróságoknak negyven év kellett. Most látszik azonban, hogy az alkotmányjog kiépüléséhez azt segítő másodlagos művek is szükségesek. Ha az Alkotmány magyarázata programszerűen mellőzi a jogirodalom tárgyalását, s nem elvi szempontokat követ, akkor arra az anyagra szűkül, amiről megelőzően már nyilatkozott az Alkotmánybíróság. A még fel nem merült problémákra hiába keresnénk az ilyen művekben a választ. Az a szándék, hogy a kommentár a gyakorlatot segítse, nem ment fel a magyarázott téma elvi alapkérdéseinek jelzése, és teljes joggyakorlatának legalább az áttekintése alól. Vissza