Utolsó írásbelim

Fülszöveg

1925. augusztus 12-én születtem Császártöltésen. Máig is szívesen gondolok vissza szülőfalumra, boldog gyerekkoromra, volt iskolatársaimra, kedves tanítóimra.
Szegényen éltünk, de soha nem nélkülöztünk. Az elemi iskolában mindig jól tanultam. Könnyű fejjel, üres zsebbel elvégeztem középiskolai tanulmányaimat. 1945-ben tanítói oklevelet szereztem a kalocsai Érseki Római Katolikus Tanítóképzőben.
Tanítói pályámat, mint római katolikus segédtanító kezdtem az akkor még Császártöltési Római Katolikus Elemi Iskolában, majd folytattam Akasztón, ahonnan az iskolák államosítása után Döbrögecpusztára, majd ismét Császártöltésre, onnan Dusnokra, majd Fajszoroszpusztára és Fajszra kerültem.
Megismerkedhettem az iskolák szervezeti fölépítésével, s az iskolavezetés gondjaival is. Voltam egyszerű beosztott, vezető, tanító és iskolaigazgató is.
Ezzel a pedagógusi háttérrel kerültem pályázat útján a Művelődési Minisztérium 6. számú fiúnevelő intézetébe 1958. november 13-án.
Minden tőlem telhetőt elkövettem, hogy a rámbízott növendékekből becsületes, igaz ifjakat neveljek. Élve az adott lehetőségekkel sikerült is némi eredményt elérnem.
Mint "főhivatású nevelő", gyakran vállaltam helyettesítést a Fiúnevelő szomszédságában működő Általános Leányiskolában. Egy teljes tanévre szerződést kötöttem az akkori Ipari Iskola (ma Műszaki Szakközép- és Szakmunkásképző Intézet) igazgatójával. Itt heti 16 órában matematikát tanítottam délelőtt, délután pedig heti 30 órában nevelősködtem a Fiúnevelőben.
1977. február 15-én rámijesztett egy szívinfarktus. Egy év múlva nyugdíjaztak. Végtelenül lelkiismeretes háziorvosom pedig határozottan "letiltott" a pályáról. Munka nélkül értelmetlennek láttam az életemet, ezért megpróbáltam más területen dolgozni. Kikerülvén háziorvosom látóköréből, "visszalopakodtam" a tanári pályára. Így végül is elértem, hogy kényszerűségből a pályán kívül eltöltött évek ellenére 1995. április 5-én megkaptam az "aranyoklevelet".
Boldog embernek érzem magam. Él 5 gyermekem, 12 unokám és 10 dédunokám. Most, amikor ezeket a sorokat írom, sorra jelentkeznek, akik nem tudnak személyesen meglátogatni, postán vagy telefonon küldözgetik jókívánságaikat, és ki-ki tehetsége szerint ajándékkal kedveskedik. Ezért hát tényleg nem kezdhetek pert Isten ellen, mert valóban nem maradt adósom, és soha nem tudom meghálálni végtelen szeretetét.

"Solymosi Tamás nevelő 25 éves pedagógiai gyakorlattal rendelkezik, ebből 13 évet a Művelődésügyi Minisztérium 6. számú Fiúnevelő Intézetében töltött Kalocsán, ahol jelenleg is, mint csoportvezető nevelő működik. Intézetünkhöz áthelyezéssel került saját kérelmére. Munkáját mindenkor becsülettel látta el. Nevelő működése eredményes. Csoportjának magatartása olyan jó, hogy a kartársak szükség esetén szakaszához mindig szívesen mennek helyettesíteni, mert tudják, hogy ott rend van, és nem lesz nehéz munkájuk.
Szakképzettsége és általános műveltsége magas színvonalú, érdeklődési köre sokkoldalú. Rendszeresen képezi magát, igen sokat olvas. alapító tagja a kalocsai Katona István Társaságnak. Állandó látogatója a Járási Könyvtárnak és az Értelmiségi Klub irodalmi és pedagógiai rendezvényeinek.
A nevelői továbbképzés aktív résztvevője. Vállalkozó szellemű, szívesen vállalja a pedagógiai témájú előadások kidolgozását, s ezeket az előadásokat nevelési értekezleteken, nevelő továbbképzéseken meg is tartja.
Az elmúlt évben államvizsgázott mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok szakon. Elvégezte a marxista középiskolát. A vállalkozó szellem nemcsak elméleti síkon mutatkozik. Aktív szakkörvezető, s amíg lehetőség volt rá, vezette, irányította az intézet ifjúsági termelőszövetkezetének munkáját is. Munkája elvégzésénél igényes, gondos, hatáskörében önállóan intézkedik, kezdeményez, munkája tervszerű és céltudatos. Többletmunkát szívesen vállal, nevelői munkája mellett szeret tanítani is." Vissza