Mons Sacer 996-1996 III.

Előszó

1824. május 26-án helyezte él ünnepélyesen Horváth Pál pannonhalmi kormányzó apát a monostor új könyvtárépületének első kövét, benne a szerzet élő tagjainak névlajstromával. Az építész, Joseph Franz Engel és a Rend tagjai tudták, hogy nem egyszerű épületbővítésbe kezdtek, s nem is az akkortájt néhány tízezer kötetet számláló kolostori könyvgyűjtemény elhelyezése a nagy munka egyedüli célja, hanem az ország legnagyobb „musaeum" épületét fogják létrehozni. A könyvtár palotája - amint az 1831-ben Pannonhalmára látogató Kazinczy Ferenc nevezte a már készen álló és berendezett épületet - klasszikus építészeti kiképzésével és díszítésével a múzsák lakhelyét idézte fel az ókori utalásokat értő és elváró kortársak számára. A homlokzati timpanon közepén a lantos istenség, Apolló talapzatra helyezett kőszobra állt egykor. Belsőterében harmonikus színvilágú, korinthoszi oszloprend fut körbe, mely mintha az antik templomok peripteroszát vonná belső térbe. A mennyezet festményén girlandok és bőségszarúk tarkállnak, közepéről Pallasz Athéné tekint a képen hozzá lépő ifjúra és a belépő szemlélőre. A főfalak orommezőin a klasszikus ókor bölcselőinek és költőinek grisaille-festésű alakjai tűnnek elő.
Ezek az építészeti formák a könyvtár-palota tereinek kibővítésére néhány évvel később vállalkozó Packh János számára is követendő mintát nyújtottak, noha az új részek falfestményein nem folytatódik tovább az antikizáló kép-progam. Az egyemeletes kabinet sortól közrefogott központi nagy terem és a raktárnak berendezett alsó szint az alapítók szándéka szerint a tudományos és művészeti gyűjtemények tárháza, grandiózus kiállító tere és kutatóműhelye lett.
Az 1830-as és 1840-es évek a könyvtár-palota berendezésével, a tudományos és művészeti gyűjtemények fejlesztésével teltek el. Alapként az a 616 nyomtatott és 26 kéziratos kötet szolgált, amelyet a feloszlatáskor elvett 4249 darabos régi könyvtárból 1803-ban a Rend az Egyetemi Könyvtártól visszakapott. Ám e szerény méretű bibliotheca látványosan gyarapodott, s a 19. század közepére vásárlások és adományok révén megközelítőleg megszázszorozódott.
A Képtár alapítása a könyvtár épületét kibővíttető Kovács Tamás (1783-1841) főapátnak köszönhető, aki az 1833-ban Pozsonyban megvásárolta a főként elsőrangú numizmatikai anyaga révén híres Viczay-gyűjtemény legjelentősebb festményeit. A legjobb európai gyűjtemények közé sorolt antik gemma- és érem-kollekció, amelyet még az idősebb Viczay Mihály (1727-1781) hozott létre, az árverés után a festményeiddel ellentétben külföldre került, az érmek a bécsi császári gyűjteményt gazdagították. A Kovács Tamás által megvásárolt képek sokszor megalapozatlan egykorú attribúciói és iskola-meghatározásai arról tanúskodnak, hogy a művészettörténeti, múzeumi értékelés nem volt mellékes szempont a gyűjtés során. Vissza