Lét vagy élet?

Előszó

Miért is szeretem Solymos Tónit? Már túl voltam a hetvenen, amikor megismerkedtünk. A Bakony egy kicsi falujába, közeli szomszédságunkba költöztek. Előzőleg csak annyit tudtam, hogy a fiaim korában már népszerű művelője volt a magyar könnyűzenének. Ez nálam jó ajánlólevél, mert társadalomtudósként tudom, hogy ők is forradalmárok voltak. Számomra a 20. század egyik nagy történelmi eseménye volt, hogy megjelent a farmer és a könnyűzene. Először fordult elő, hogy a ruházkodásban az emberek nem a hatalmasok öltözetét igyekeztek utánozni, hanem a felső tízezer is a marhahajcsárok nadrágját hordta. Nem tudom, kinek köszönhetjük, ki volt, aki divattá tette a farmert. Minden bizonnyal vállalkozó volt, aki megérezte, hogy a világ egyre inkább lentről felfelé forog. Ez történt a zenében is. A nép zenéje az udvari zene leszivárgása volt. Elég volt egy-egy elcsípett motívum, hogy a zenei tehetségek ezrein keresztül népzenévé, drágakővé csiszolódjon. Bartók Béla volt az első, aki megérezte, hogy e motívumokat, mint a zene kincsét, vissza kell hozni a legmagasabb zene világába. A könnyűzenében nem volt nehéz meglátni, kik hozták a fordulatot. Az angolszász fiatalok. Azt, amit Bartók felülről kezdett, megvalósították alulról. Nem a koncerttermek elitjéhez, hanem a fiatalok százmillióihoz szóltak. Amíg évszázadok kellettek ahhoz, hogy Bachot, két generáció ahhoz, hogy Bartókot megértsük, a fiatalok zenéje hetek alatt eljutott százmilliókhoz. Vissza