Soltra Elemér festőművész

Előszó

Részlet:
"Soltra Elemér hetven éves, s ebből több mint fél évszázad a művészet szolgálatában!
E szép kerek évforduló arra is kötelez, hogy megálljunk egy mély lélegzetvételre, hogy visszatekinthessünk az eddig megtett útra. Hét évtized búja-baja s öröme, sikere s eredménye összegződik e kiállításban. Megmérettetik vagy talán pontosabban fogalmazva feltárulkozik, itt és most a festő, a tanár, az éremművész. Ez ugyanis min ő (no és közéleti ember) egyidejűleg, egyszemélyben, azaz énjének más-más természetéből fakadó megnyilvánulása. Nála nem is lehet szétválasztani e kétségtelenül szerteágazó, sokrétű tevékenységet. Különben is párhuzamosan futó jelenségekről van szó, csakis egymást feltételező, egymást erősítő, egymást kiegészítő folyamatokról beszélhetünk és a dolgok természetéből fakadóan hol az egyik, hol pedig a másik került nála előtérbe, ahogy a rá kimért SORS ezt megkövetelte tőle. Súlyos évek állnak mögötte. Az 1948-as pályakezdés és művészetének kibontakozása a "fordulat éveként" aposztrofált diktatúra bevezetésével, kezdetével esett egybe, s annak szorítása, majd fokozatos lazulása kivédhetetlenül meghatározó jelentőségűnek bizonyult és maradandóan mély nyomot hagyott, és nemcsak Soltra Elemér életében és következésképp művészetében. A korábban - kezdő művészeknél oly természetes - itáliai élményszerzés, párizsi levegővétel helyett az ideológiai gúzsbakötés jutott neki is osztályrészül. A megkésett világcsavargás várva várt korszaka is legfeljebb csak nosztalgiát kelthetett benne, belső szorongást sugallhatott.
Mint oly sokan akkoriban, Soltra is hittel hitt, mert hinni akart az új időknek új dalaiban, miként új generációjának megannyi képviselője, kiket a háború katarzisa után felkészületlenül ért az új igehirdetők hamis próféciája." Vissza