Előszó
Alig négyszáz évvel ezelőtt, olyan gondolkodókat mint Kopernikusz és Galilei a máglyahalál fenyegetett, mert ki merték mondani, hogy nem a Nap forog a Föld körül, hanem a Föld a Nap körül. Azóta...
Tovább
Előszó
Alig négyszáz évvel ezelőtt, olyan gondolkodókat mint Kopernikusz és Galilei a máglyahalál fenyegetett, mert ki merték mondani, hogy nem a Nap forog a Föld körül, hanem a Föld a Nap körül. Azóta nagyot változott a világ, de ne higgyük, hogy ma már nincsenek "boszorkányok". Vannak, méghozzá éppen ott, ahol a legkevésbé szabadna, hogy legyenek: a tudományban. A természettudomány "boszorkányai" eltűntek, de megmaradtak a szellemtudományé, és virulnak.
Minden politikai hatalom igyekszik a tudományt saját szolgálatába állítani és ebben a történelmet megkülönböztetett figyelemmel kezelik. A történetírás ugyanis ama szellemtudomány, amely alapvetően meghatározza egy nép nemzeti önismeretét, önmagáról alkotott képét. Ha a történetírás nemzetközpontú, akkor az abból merített ismeretanyag élteti, építi a társadalmat. Ennek az ellenkezője pedig rombolja. A magyar történetírásra az elmúlt századok kiszolgáltatottsága rányomta a bélyegét. A zsarnokok ugyan változtak, de érdekeik nem.
A magyarság nagy múltú nép, de az elmúlt ötszáz évben pályája egyre mélyebbre ívelt. Ma - úgy mutatkozik - egyre nagyobb léptekkel közeledik a megsemmisülés felé. Ebből a mélységből a magyarság csak akkor lesz képes felemelkedni, ha a tudósok képesek lesznek kitörni a politikai hatalom zsarnokságából, és tudásukat a nemzeti érdek szolgálatába állítják. Visszaadják a magyarság önbecsülését, mert önbecsülés nélkül nem lehetséges az összefogás, és összefogás nélkül nem lehet megoldani a nyomasztó társadalmi sorskérdéseket.
Ne várjunk azonban a hivatalosokra. Fogjunk a munkához mi magunk. Úgy, mint Szondi Miklós teszi, aki kemény munkával összegyűjtötte a szükséges ismeretanyagot Solt város és környékének történetéről az őskortól napjainkig. A solti magyarok szívét büszkeség töltheti el, miután e könyvből bővebben megismerik múltjukat, hogy kivették részüket Magyarország felvirágoztatásából, s ha kellett, vért áldoztak annak szolgálatában. A helytörténetírás olyan szerepet tölt be bármely nép történelmében, mint a család a társadalom felépítésében. Család nélkül nincs társadalom, helytörténeti ismeretek nélkül a népi/nemzeti történelemismeret is mankókon jár. A legnagyobb elismeréssel adózom mindazoknak - Szondi Miklóssal az élen akik elősegítették bármily módon e könyv megjelenését. Ha ezt elvégzi minden település, akkor reménykedhetünk abban, hogy a reménytelennek tűnőt is meg tudjuk változtatni, és a magyarság továbbra is be tudja tölteni szerepét Európa népeinek közösségében.
Oak Forest, 2007. május 26-án
Radics Géza
Vissza