A "második reformnemzedék" a társadalmi fejlődés mozgatórugóiról

Előszó

És ez a mai, hányadik reformnemzedék? - kérdezték kollégáim és barátaim, amikor megtudták, mivel foglalkozom. Valóban, hányadik is? És a második miért éppen második? Hiszen minden forrongó társadalmi állapot, minden változást igénylő feszültség megteremti a maga reformnemzedékét. Így írott történelmünkben joggal mondhatnánk első reformnemzedéknek a honfoglaló vezéreket vagy az államalapító Gézát és Istvánt. Jogos tehát a kérdés, miért éppen második, és melyik ez a második? Történelmi irodalmunkban és a köznyelvben is reformkorszaknak egyértelműen a XIX. század második negyedét nevezzük, a függetlenségért és a polgári átalakulásért küzdő haladó nemességet és értelmiséget pedig reformnemzedéknek. Ezt követően a századfordulón jött létre olyan társadalmi állapot - a dualizmus bomlása hatására -, amelyik egy újabb reformnemzedéket teremtett. Őket nevezi a szakirodalom második reformnemzedéknek.
A mai reformnemzedékre való utalás azonban nem pusztán szójáték. A dualizmuskori Magyarország története iránt fokozódó érdeklődésben jelentős szerepet játszik az is, hogy a századfordulón felvetődő problémák egy része - a gazdasági útkeresés, a felzárkózás vagy lemaradás alternatívája, a társadalmi élet demokratizálásának szükségessége - még ha egészen más formában is, de napjainkban is megoldásra vár. Nem erőltetett tehát az a megállapítás, hogy a korabeli társadalomtudósok megoldásainak, próbálkozásainak megismerése segítséget nyújthat a mai reformnemzedéknek is; ötleteket, kapaszkodókat kaphatunk mai gondjaink megoldásához.
Mégsem vállalkozom arra, hogy a mai "reformnemzedéket" "beszámozzam". A történelmi párhuzamok erőltetésével az eredeti jelzők elvesztik szellemességüket, megfakulnak, devalválódnak. Bízzuk az utókorra, hogy nevet adjon a mi nemzedékünknek. Vissza