Soliloquia - Napló 1-3.

Fülszöveg

A most elkezdett Naplósorozatunk első részét veheti kezébe az érdeklődő olvasó. Prohászka 19 éves korától élete végéig vezetett naplót. Ezekben azonban ritkán olvashatunk napi eseményeket, megrázó történéseket. Sokkal mélyebbről fakadnak ezek az írások: az Istent szenvedélyesen kereső és Őt megtaláló ember lelkéből.
A sorozat első kötetében a római jezsuita egyetem teológusa tárja elénk a lelkiélet kezdő szakaszát hűségesen végigjárók útját egészen a szentelésig, majd hazatérését Esztergomba.

A 2002-ben útjára indított Naplósorozatunk második kötetét tesszük le olvasóink kezébe. A Rómából hazatért Prohászka ekkor 25 éves. Teljesen nyitott, és várja, hogy milyen feladatot bíz rá a Gondviselés. Bármi következzék is, végképp döntött a felől, hogy szent akar lenni, méghozzá saját szavát idézve: "mindenáron". Néhány hónapig tartott csak a káplánság, érseke kisszeminárium latin tanárának nevezi ki. Itt is, de a nagy szeminárium falain belül is megdöbbenti a papnevelde alacsony nívója. Legszívesebben szerzetesnek menne, jezsuitának. De a Gondviselés másként dönt: maradnia kell és hozzá kell kezdenie az egyházmegye, majd az egész magyar egyház lelkiségének átalakításához. Most már ő is látja, érzi, hogy "valamit akar tőle az Isten!"
Ebbe a drámai szellemi harcba enged betekintést az 1883-1890 között eltelt időszak naplója. Az olvasó sokat tanulhat ebből a kötetből is: hogyan imádkozik, adorál, gondolkodik, beszél, ír egy magát teljesen Istennek átadó fiatal ember, aki semmi mást nem akar, mint engedelmeskedni az isteni akaratnak.

Míg az előbbi kötet arról szólt, hogy Prohászkától valamit akar az Isten, a mostani korszak egy céltudatos és bámulatos munkatempót diktáló reformer megnyilatkoztatásáról ad számot. Néhány év elegendő volt ahhoz, hogy nemcsak a Kis- és Nagyszeminárium közel 200 papnövendékét, hanem saját tanártársait is az egyházi reform apostolaivá alakítsa. A kötet olvasása közben jó egy igen fontos összefüggésre gondolunk. Ez a tizennégy esztendő érlelte meg lelkének azt a mindmáig egyedülálló remekműnek tartalmát, stílusát, melyet mindannyian ismerünk: Elmélkedések az Evangéliumról. Ezzel tanította meg imádkozni, elmélkedni először az esztergomi kispapokat, majd az ország papságát és a hívek százezreit... És száz év távlatából minket is. Vissza