Sokszor úgy szeretnék enni, magam sem tudom, hogy mit

Előszó

A Hargita Megyei Kulturális Központ 2000-ben néprajzi gyűjtőpályázatot hirdetett „Székelyföld hagyományos és változó táplálkozáskultúrája" címmel. A beküldött pályamunkák közül a két nyertes dolgozatot (Jakab Rozália: Hagyományos táplálkozás Farkaslakán és Tankó Gyula: Étkezési rend, étkezési szokások a gyimesieknél) közöljük most nyomtatásban.
A táplálkozás vizsgálata elhanyagolt területe az erdélyi néprajzkutatásnak, pedig a keleti magyar nyelvterületen olyan archaikus formák őrződtek meg gyakorlatban és emlékezetben, amelyek máshol csak archivális anyagban lelhetők fel, illetve hagyományos formákat a közvetlen jelenben megfigyelhető városi-polgári megoldások váltanak fel.
Több szempontból is érdekesnek ígérkezett a néprajzi gyűjtőpályázat meghirdetése. Egyrészt ösztönzésnek, lehetőségnek szántuk azoknak, akik érdeklődnek helyi közösségük néprajza, életmódja iránt, másrészt az volt a szándékunk, hogy a műfaj adta lehetőségekkel élve, a dolgozatokat dokumentumértékűnek tekintve, olyan adatokhoz jussunk, amelyek hiánypótlók, forrásanyagként kezelhetők, és amelyek szintézis elvégzéséhez kiindulási alapot teremtenek.
Ezek a szövegek egy adott kultúra, életmód megismerése szempontjából egyedinek, különlegesnek tekinthetők. A közösségben benne élő, személyes élményekkel és kapcsolatokkal rendelkező szerzők megfigyelői és értelmező attitűddel felfegyverkezve képesek számunkra felvillantani a közösség belső érték- és normarendjét, annak változását, a mindennapi élet megannyi apró jelenetét.
A kiadványban szereplő dolgozatok szerzői két külön világot elevenítenek meg számunkra, mindezt egy meghatározott téma, a táplálkozás körüljárásával. Más táj, más életmód, más alapanyagok, más a szemlélet is, hiszen női és férfi szemmel egész más oldalról láttatható az alapjában véve nemi szerepeket kiosztó táplálkozáskultúra. Mégis számtalan hasonlóság mutatja, hogy a táplálkozás szerkezete, az ételkészítési eljárások, az egyes ételek érvényessége integrált képet mutatnak, így egy egységes táplálkozási tájról beszélhetünk. Vissza