Sökfás temetők az Őrségben

Előszó

Részlet:
A sökfa a fejfa régies, ma már ritkán használt elnevezése az Őrség falvaiban. Sökfát református elhunytaknak állítottak, katolikus és evangélikus halottak sírjára kereszt vagy fedeles kereszt került. A sökfa (sökfa, sőgfa) a süvegfa helyi tájnyelvi formája. A kifejezés eredetére utalhat, hogy a fedetlen fővel, hajadonfőtt járó emberre ritkán még ma is azt mondják, sőgetlen, azaz süvegtelen. Ma az őrségi temetőkben már kevés fejfával találkozunk. Egységes temetőrészekről sem beszélhetünk, legfeljebb fejfás síremlékcsoportok maradtak fenn.
Az őrségi falvak temetőiben még látható sökfák viszonylag pontosan behatárolható időszakban kerültek felállításra. Ez az időszak az 1930-as évektől az 1970-es évekig terjed. A hetven évnél régebbi, tehát a két emberöltőt meghaladó korú, fejfák már elkorhadtak. A hetvenes évek után a falusi asztalosok, ácsok készítette fejfákat felváltották a kisüzemekben készült "sírkellékek". A ma élő legidősebb korosztály a 60-70 évvel ezelőtti temetőképre emlékszik vissza, ugyanebből az időszakból maradtak az első képi ábrázolások is az őrségi temetők síremlékeiről. Mivel ezek az ábrázolások is megörökítettek régi síremlékeket, visszavetítve nagyjából az elmúlt másfél évszázad sírjeleiről lehetnek adataink. A fejfaállítás módja, a fejfa formája ebben az időszakban, az Őrségben alig változott. A temetkezési gyakorlatban jelentős változást az 1800-as évek vége hozott, mikor az őrségi temetőkben is megjelentek a módosabbak sírjain a városi kőfaragók műhelyeiben készült kősíremlékek, vagy ahogy mondták, kőfejfák. Vissza