Institutiók

Előszó

Ha minden kezdet nehéz, a kezdő jogtanításnak különösek a nehézségei. Nem hogy egy rég elhalt népnek avúlt nyelvű joga áll a tanúlmány küszöbén, teszi nehézzé e tanítást. Nem hogy idegen a nép, idegen a nyelv: de idegen a jogi fogalmak amaz egész elvont testetlen világa, mely az első lépésnél ijesztően reámered, és mely tárgya, módszere és segédeszközei szerint merőben elüt mindattól, a mivel addig foglalatoskodott. Hogy a kezdőt ez idegen világba bevezethessük, meg kell őt mindenekelőtt számára nyerni: és e hódítás nehéz feladata jut az Institutióknak.
Nem ismerek egész szakirodalmunkban művet, mely oly finom érzéssel volna e feladat iránt, és mely oly mesterien oldaná azt meg, mint a Sohmé. Puchta remekműve már terjedelménél fogva sem kezdőnek való; Hölder, Salkovsky Institutiói tömörségük miatt fárasztók; Czyhlarz könyve elegáns és világos, de lendületlen; Sohmé elragadó. Jól mondja a szerző az eredeti előszavában, hogy egy Institutió-tankönyv megirása első sorban nem annyira tudomány megírása első sorban nem annyira tudományos, mint paedagogiai feladat. Kiválasztani az anyag sokadalmából azt, a mi a kezdőnek való és azt oly alakba ölteni, mely egyaránt felel meg az anyag természetének és a kezdő hajlandóságának: ebben a művészetnek szinte több része van, mint a tudománynak. És míg a szerző egyfelől megszorítja az anyagot, hogy a tanuló szemehatárába férjen, másfelől mesteri tapintattal választja ki a pontokat, a honnan a továbbképzésre mélységes perspektivák nyílnak. Egy perczig sem felejti, hogy kezdőnek ír, de ébren tartja benne a tudatot, hogy bár kezdetén van, de egy magasba vezető útnak van kezdetén, a melynek végéről a jutalom pálmája int.
Vannak, kik ferde szemmel nézik a külföldi és főleg a német tudományos könyvek fordítását és e bírálók már egy előbbi hasonló alkalommal is gáncsoskodtak, hogy kár fordításokat bevezetni, mikor eredetit is írhatunk. E bírálók kettőt felejtenek. Először azt, hogy a jogtudományban e században mi tagadás, a német vezet. Ezért a mienknél gazdagabb idegen jogi irodalmak sem zárkózhattak el a német vezérmunkák fordításától. A német történeti iskola főmunkáit épen legújabban mind sűrűbben fordítják franczia, olasz, orosz nyelvre - hiszen az olaszok a hetvenes évek óta még a Glück monstrum-commentárját is átültetik. A másik pedig az, hogy az u. n. eredeti még azért nem "eredeti", mert nem "fordítás". Egy Sohm könyvét csak egy második Sohm tehetné feleslegessé; és míg az eredetiben nem terem, be kell érnünk a fordítással. Vissza