Előszó
Részlet a könyvből:
"A sodronykötelek gyors elterjedése és hatalmas méretekben bővülő széleskörű alkalmazási lehetősége mindinkább magára vonta a szakkörök figyelmét. Az a hatalmas munka, ami ennek következtében több mint egy évtizede tudományos intézetekben, laboratóriumokban folyik, csaknem mind a sodronykötelek élettartamának megállapítására irányul.
Tudományos szempontból igen nagy horderejűek ezek a kutatások, mert az a körülmény, hogy a régi módszerekkel szilárdságilag helyesen méretezett kötelek élettartama igen különböző, egyes berendezéseknél csak pár hónap, arra világít rá, hogy a sodronyköteleknek szilárdsági számítással történő ellenőrzése nem elégséges és azt az élettartam figyelembevételével új alapokra kell fektetni. Hogy gazdasági szempontból is milyen jelentékeny ez a probléma, annak megítélésére felemlítjük, hogy egyik hazai szénbányavállalatunk évenként 150-200.000 pengőt fordít sodronykötelek beszerzésére, aminek legjelentékenyebb részét elhasznált kötelek pótlására fordítja. Vannak berendezések, ahol a sodronykötelek fenntartási költségei meghaladják a berendezés meghajtásához szükséges hajtóerő költségeit.
Ezek a kutatások ugyan még nincsenek befejezve, olyan sok értékes eredmény áll azonban már is rendelkezésünkre, amelyekből a sodronykötelek élettartamára vonatkozóan igen hasznos következtetéseket vonhatunk.
Jelen alkalommal a kötelek élettartamára való különös tekintettel a súrlódó hajtószerkezetekkel fogunk foglalkozni. Hazai bányáink a súrlódó hajtószerkezetek közismert előnyeit korán felismerték és azt széles körben alkalmazzák. Külföldön, különösen Amerikában és Angliában a hajtótárcsák térfoglalása az utóbbi években igen jelentékeny és ma már ott is kizáróan súrlódó hajtószerkezeteket használnak, ahol pár évvel előbb más, mint dobos hajtómű nem is jöhetett szóba. Ez az újabb térfoglalás a súrlódó hajtószerkezetek közismert előnyein kívül főként annak a körülménynek felismerésére vezethető vissza, hogy súrlódó hajtószerkezetek a kötél húzófeszültségét üzemzavaroknál sem növelik a kötél szakítási szilárdságáig, mint a dobos szerkezetek, mert itt a kötél jóval kisebb terhelésnél a hajtókorongon elcsúszik. Ha tehát a kötelet idejekorán cseréljük, korszerű súrlódó hajtószerkezeteknél kötélszakadás csak akkor fordulhat elő, ha a kötél szakadáshoz szükséges húzóerőnövekedést, valamint ennek reakcióját, valami más, a hajtószerkezeten kívül fekvő ok idézi elő. Másik fontos körülmény, amely a súrlódó hajtószerkezet gyors elterjedését eredményezi, hogy minden más hajtószerkezeteknél alkalmasabb a normalizálásra."
Vissza