Sodorvonalon

Előszó

„Sodorvonalon" hirdeti e kötet, s mielőtt belelapoznánk érdemes elgondolkodni, hogy mire is utalhat e szó.
A sodorvonal a hajózható határfolyókon a határvonal húzódását jelenti két szomszédos ország között. A határvonal jelzi azt a rendkívül keskeny ösvényt, amely elválasztja jót a rossztól, azt a vékony kötelet, amelyen egy vezetőnek folyamatosan egyensúlyoznia kell, hogy megfeleljen mind a vezetője elvárásainak, mind pedig alárendeltjei igényeinek.
A sodorvonal állandóan változik, attól függően, ahogy a folyó formálja, változtatja medrét. A sodrás egyszerre jelent lendületet, erőt, mobilitást, amelynek segítségével megváltoztathatjuk környezetünket, de értelmezhető úgy is, hogy életünk menetét nagyon sok külső hatás befolyásolja és a sodrásban minden erőnkre, legjobb tudásunkra szükség van, hogy ne kiszolgáltatott papírhajók legyünk az élet folyamán, hanem a vágtató hullámok között is a felszínen maradjunk, és mi határozzuk meg azt, hová is akarunk menni, mit is akarunk elérni. Bizonyos tekintetben így van ez utóbbi helyzettel e kötet címzettje Virányi Gergely is, aki hosszú oktatói, tudományos, nem utolsó sorban határőr és rendőr vezetői életútja során sokszor került szembe hatalmasnak tűnő sziklákkal, akadályokkal, amelyeket azonban rátermettségével, kitartásával és hatalmas munkabírásával módszeresen leküzdött.
Visszatekintve az életútra, sok minden belefért ebbe a hat évtizedbe. 1952. március 5- én született egy kis Baranya megyei településen, Hidason. A középiskolát már Pécsett járta ki, majd a Kossuth Lajos Katonai Főiskola határőr szakos hallgatója lett. Mielőtt 1974-ben határőr tiszti és pedagógia szakos általános iskolai tanári oklevelet szerzett, az országos diákköri konferencián először 1973-ban szerzőtársával Szegeden második helyezést ért el, majd egy évvel később Szombathelyen kiemelt első díjat nyert. Főiskolai tanulmányait követően újabb diplomát - pontosabban „magasabb képesítésű határőr tiszt" egyetemi képesítést és oklevelet - 1984-ben szerzett a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia határőr szakán. Az Akadémia hallgatójaként, az intézményi tudományos diákkörben három pályamunkát is készített. Egyetemi doktori értekezését 1991-ben védte meg, majd úgynevezett ekvivalencia-eljárásban 1997-ben doktori (PhD) fokozatot szerzett „A főiskolai határőr tisztképzés helyzete, korszerűsítésének feladatai, lehetőségei" című disszertációjával. Vissza