Az utolsó nap

Fülszöveg

A magyar történelem egy nagy városának, ugyanakkor a két háború közötti Magyarország egy elöregedett kisvárosnak háborús szenvedését, ostromának és felszabadulásának napjait idézi föl ez a kisregény. Azt az utolsó napot, amely után se az a régi város nem lesz többé, se azok nem lehetnek többé ugyanazok, akik lakták. Az a kisdiák se lesz többé ugyanaz, aki ennek a lírai hangulatú, finom eszközökkel megírt emlékkép-sornak a hőse: az 1945-ös esztendő első hónapjainak embertelenségei és emberséges pillanatai, életveszélyei és élet-ígéretei indítják el a serdülés és a felnőttkor felé.
Képek, epizódok elevenítik föl a második világháború utolsó hónapjainak zűrzavarát, szülők, tanárok, pajtások, idegenek, katonák, kisvárosiasan groteszk figurák, idétlen haszonlesők, gyávák, menekülők vonulnak föl, úgy mutatkoznak jóknak vagy rosszaknak, ahogyan egy rájuk csodálkozó kisdiák láthatja őket jóknak vagy rosszaknak. Elsodródnak egymástól, kisodródnak a történetből, nyomorultul és igazságtalanul elpusztulnak, vagy csak eltűnnek, mégis maradandó nyomot hagyva az emlékeztetőben, voltaképpen fölkészítve ezt a tiszta pillantású, a maga életének kis körét igen világosan áttekintő gyereket arra, hogy hasonlóan tiszta pillantással ítéljen majd meg egy nagyobb kört. És számot tudjon adni a múltról, meg tudja őrizni. Olyan felelősségtudattal éljen, amilyenre a háború és a felszabadulás tanította. Vissza