Slovenské Národné Múzeum

Előszó

A Szlovák Nemzeti Múzeum az egyik legfiatalabb ilyen intézmény Európában. Nehéz és kedvezőtlen körülmények között jött létre, két különböző, bár egymáshoz viszonylag közeli helyen. A szlovák nemzet már a XVIII. század végén tanújelét adta, hogy szeretné megalapítani nemzeti múzeumát. A múlt század negyvenes éveiben ezek a szándékok erőteljesebbé váltak, sót konkrétabb formát is öltöttek, hiányzott azonban egy öntudatos szlovák mecénás és főleg az akkori kormány bárminemű támogatása. A magyar uralkodó osztály műiden eszközzel megpróbálta elfojtani a szlovákok valamennyi nemzeti megmozdulását. A nyilvánosságnak szánt nemzetközi jellegű múzeumi gyűjtemény létrehozására kifejtett erőfeszítések első eredményei csak 1863-ban hozták meg gyümölcsüket Martinban (Turócszentmárton), a szlovákság akkori nemzeti, kulturális központjában. Itt a Matica slovenská, az 1864-ben a szlovákok állami intézményeként is jegyzett első nemzeti kulturális egyesület keretében született meg a szlovák hazafiak önfeláldozó munkája és igyekezete nyomán a Matica-múzeum. Az akkori budapesti kormány azonban a lelkes hazafiak tevékenységében veszélyt szimatolt. Alaposabban figyelni kezdte a Matica működését, amely tagsága révén mind nagyobb területen fejtette ki hatását. Az öntudatos szlovák értelmiség megszervezte a muzeum szamára az anyaggyűjtést. A Matica tagsága persze javarészt egyszerű emberekből állt, akik önként adakoztak a múzeum javára. Amikor 1875-ben a magyar kormány betiltotta és feloszlatta a Matica slovenskát, vele együtt megszűnt a múzeum is, hiszen az önkéntes adományozóktól származó szerény gyűjteményt és könyvtárat Budapestre szállították. A nemzeti múzeum terve azonban tovább élt. Már 1887-ben sikerült a V. Paulínyi-Tóth martini házában létrehozni egy kiállítást szlovák hímzésekből. Ez volt az első kizárólag nemzeti jellegű szlovák kiállítás. Az anyag lelkes gyűjtök magántulajdonából állt össze. A kiállítás újabb gyűjtőket mozgósított, az ő adományaikból jött létre a 2rvena-gyűjtemény, amely az új nemzeti múzeum bázisát képezte volna. Végül csak 1893-ban éledt újra a martini nemzeti múzeum eszméje, amikor is Andrej Kmet kezdeményezésére megalakult a Szlovák Múzeumi Társaság. Ez a társaság alapította meg végül az új Szlovák Nemzeti Múzeumot. A szlovák: hazafiak és az egyszerű nép támogatásával 1907-re felépült a múzeum külön épülete is. Az első világháború után - a szlovák hazafiak egy viszonylag jelentős csoportjának várakozásai ellenére - Szlovákia fővárosa Pozsony lett. Fölvetődött persze annak a kérdése is, hogy egy olyan fontos intézmény, mint a nemzeti múzeum, a fővárosban kapjon helyet. Ehhez azonban nem voltak meg a feltételek. A múzeum így Martinban maradt, annak ellenére, hogy maga a város elvesztette a nemzeti és kulturális centrum jellegét. Hiszen itt állt az új épület, majd 1930-32-ben felépült egy tágasabb és modernebb múzeum is. Pozsonyban 1924-ben jött létre mintegy kárpótlásképpen a Szlovák Honismereti Múzeum. A gyűjtemény nem rendelkezett saját épülettel, ideiglenesen a ferencrendi kolostorban kapott helyet. Csak 1934 után kapott nagyobb kiállítása teret a cseh Mezőgazdasági Múzeumban a Vajanského nábrezién, a Duna-parton. A pozsonyi Szlovák Honismereti Múzeum egy magántársaság tulajdonába tartozott és kizárólag jótékonysági alapon végeztek benne munkát, előbb főképpen cseh kutatók, kivált a Komensky Egyetem professzorai. Noha a martini múzeumban a gyűjtemény alapját a történelmi és néprajzi anyagokon kívül egyéb gyűjtemények is alkották, mint például Andrej Kmet és Ludovít Holuby természettudományi gyűjteményei, ez utóbbi szakágazat mégis inkább a pozsonyi múzeumban indult gyarapodásnak A pozsonyi múzeum történettudományi anyaga a húszas években jócskán kibővült, miután oda került a világhírű Pálffy-gyűjtemény egy része is. Vissza