Drámák

Fülszöveg

Az 1930-ban született Slawomir Mrozek drámáinak cselekménye többnyire olyan válsághelyzetben indul, amelyben a sokszor bábszerűvé stilizált szereplők saját belső kényszerüktől hajtva megpróbálnak emberhez méltóan választani, dönteni, társadalmi-közösségi elkötelezettségüknek megfelelni, s egyben megőrizni kizárólagos jogukat önnön életük meghatározásához.
A válsághelyzetben azonban szereplői csődöt mondanak. Képtelenek a szabványformák, magatartás-klisék csapdájából szabadulni, s lázadásuk azért válik komikussá, mert egy újfajta, értelmes szabadság energiáit képtelenek önmagukban felszabadítani: csak a lázadás látszatának groteszk indulatával ágálnak a sorsukat meghatározó helyzet ellen. Azt viszont már nem ismerik fel, hogy pontosan olyan szabályok szerint oldanák meg válsághelyzetüket, amely szabályok eleve benne foglaltatnak a kiindulópontban felvázolt "szituációban".
Mrozek - főleg kezdetben - általánosít: a valóság konfliktusait absztrahálja, s ezzel drámáinak világát is meghatározza. Redukálja, módosító elemeitől megszabadítja a valóságot, modellszerűen jelenik meg nála a reális világ, egy drámaíró műhely - és gondolkodásmód - párlataként.
Ez a párlat azonban - legjobb darabjai tanúsítják - nem semleges, nem közömbösen egynemű. A humor, a komikus ötletek egész légiója izzítja fel, látja el tüzes aromával. Két tagadhatatlan remekművében pedig, a Tangóban és az Emigránsokban a mrozeki dramaturgia moliére-i magasságokba emelkedik. Vissza