Slave Girl

Fülszöveg

Hekja még sosem hallott ilyen vad visítást. Fölkapta a fejét. A menekülő vikingek megtorpantak, döbbenten néztek.
Freydis ismét visított. Letépte melléről a ruhát, látni engedte várandós hasát. Lehajolt, fölkapott egy kardot a lábánál heverő egyik férfi kezéből, és háromszor lemeztelenített melléhez csapta.
- Ha a férfiak nem harcolnak, akkor a nőknek kell! - kiáltotta. - Hekja!
A lány pislogott. Valami Snorrihoz húzta. Snorrihoz, aki hősökről énekelt... Egyszer csak mintha fölocsúdott volna. Kiragadta Snorri ernyedt kezéből a kardot. Nagy kard volt, nehéz egy nőnek, de Hekja a feje fölé emelte, nem érezte a súlyát, és ugyanúgy rikoltozott, ahogy Freydis.
Azután támadásba lendültek. Egy terhes asszony meg egy lány a skraelingek hordájára rontott. Freydis úgy bömbölt, mint egy hegyi förgeteg, és Hekja nemkülönben.
Snarf is előrelódult. Bárhová követte Hekját, akár a halál torkába is.
A skraelingek megálltak. Talán azt hiszik, gondolta Hekja, valami bűbájosság révén nem fognak bennünket a nyilaik. Másként hogy támadhatna félelem nélkül egy csapat harcosra egy várandós asszony meg egy lány? Csakis varázslattal! Legfőképpen azonban futott. Vajon erre célzott Snorri? - suhant át az agyán a diadalittas gondolat. Ezt érzik a hősök, ezt a végső ujjongást, mielőtt elesnek a harcmezőn? Hirtelen zajt hallott a háta mögül.
A viking férfiak is futottak, de most már ellenségeikkel szemben, nem pedig előlük. A skraelingek ismét felajzották íjaikat, ám a nyilak most nem emberi testekre, hanem pajzsokra záporoztak.
A férfiak immár megelőzték Freydist és Hekját. Thorvard eléjük vetette magát, pajzsával Freydist is oltalmazta. Az ő kardja hasított elsőként az ellenségbe, de a többiek is követték. Csatabárdok csaptak a húsba. A nyílzápor elállt. Testközelből nem lehet nyilazni. Husángok mit sem érnek kardokkal és csatabárdokkal szemben.
Hekja megingott, beleveszett a kavarodásba, körülötte folyt a vér, csattogtak a fegyverek, és alacsony lévén, nem látta, mi történik. Csak azt érzékelte, hogy Freydis ott zihál mellette, még mindig Thorvard pajzsának fedezékében.
A skraelingek egyszer csak megfutamodtak, vissza a kenuikhoz, magukkal vonszolták halottaikat és sebesültjeiket. Alig maradtak annyian, hogy fölevezzenek a folyón, éppolyan hangtalanul, mint ahogy jöttek...
Vikingek támadnak meg és pusztítanak el egy tengerparti falucskát, ahol foglyul ejtik Hekját, majd a kutyájával, Snarffal együtt Grönlandra viszik a kislányt. Ezen a zord és hideg földön Freydis Eriksdottir, a hírhedt Vörös Erik leányának thrallja - rabszolgája - lesz. Hekja harcias elszántságával kiérdemli úrnője megbecsülését. Megpróbáltatásai azonban épp csak elkezdődtek azzal, hogy a vikingek a jeges szigetre hurcolták: a telepesek Freydis vezetésével elindulnak, hogy új kolóniát hozzanak létre Vinlandban - a mai Amerikában -, ahol további veszedelmes kalandok várnak rájuk...
Vissza