Dicsőséges századok

Fülszöveg

Gazdag föld, szép remények
Az utolsó Árpád-házi király, III. András halála után a koronáért vetélkedő trónigénylők közül a nápolyi Anjou-herceg, Károly Róbert került ki győztesen. Hosszú küzdelemben megtörte a tartományurak hatalmát, majd a királyság gazdaságának, pénzügyeinek rendbetételével, a kereskedelem felpezsdítésével megalapozta az ország tekintélyét és erejét.

Született diplomata
A háborúival és hódításaival birodalmat teremtő lovagkirályt, Nagy Lajost a Luxemburgi-ház sarja, Zsigmond követte a trónon. Hadvezérként ugyan nem jeleskedett, ám személyes diadalnak mondhatta a konstanzi zsinat összehívását és az egyházszakadás felszámolását. Műveltségével, kivételes nyelvtudásával és diplomáciai érzékével korának legtekintélyesebb koronás főjévé vált.

Amiért a harang szól
Jön a török! A balkáni fejedelemségek eltiprása és Konstantinápoly elfoglalása után az oszmánok Magyarország bekebelezésére készülődtek, II. Mehmed hadai 1456-ban ostromgyűrűbe zárták Nándorfehérvárt. A kiváló hadvezér, Hunyadi János vezette várvédők és Kapisztrán János domonkos szerzetes keresztesei azonban világraszóló győzelmet arattak az óriási török sereg fölött. A hódítók majd hét évtizedig nem vállalkoztak újabb nagy hadjáratra.

Damoklész kardja
A nemesség a Duna jegén a nagy törökverő fiát kiáltotta ki királynak. Mátyás a zavaros idők után erős kézzel teremtett rendet, és felvirágoztatta az országot. Fényes reneszánsz udvara, palotái és könyvtára messze földre vitték hírét. Megszerezte a morva és sziláziai tartományt, még Bécset is elfoglalta, de nagy álma, a német-római császári cím elnyerése beteljesületlen maradt. Halálával menthetetlenül hanyatlásnak indult az ország, és a mohácsi síkon véget ért a középkori Magyar Királyság története. Vissza