Skandinavisztikai olvasókönyv I.

Előszó

Mint minden ősi irodalom kezdetén, a germán népek költészetének hajnalán is legelőbb az egyszerű, ritmikus dalok határolódnak el a művészi szempontból még jelentéktelen prózától. Néhány ókori író, főként Tacitus itt-ott elejtett megjegyzései, az egyes germán népek írásos emlékei, s részben néprajzi hagyományai alapján úgy látszik, hogy a még szájról szájra szálló germán irodalom kezdeteit is dalok, költői formába öltöztetett mondák és mondások alkották. A társadalmi munka szülte munkadalok és a primitív harci énekek - a tacitusi barditus - mellett mindenesetre már igen korán érvényesülhettek a primitív költészet mágikus vonatkozásai, a vallásos cselekményeket kísérő varázsigék és varázsdalok. E réteg legrégibb írásban is rögzített példái az őfelnémet Merseburgi varázsigék (VIII.sz.), amelyek hátborzongatóan ünnepélyes, alliteráló köntösben adnak hírt egy szinte még prelogikus kor lelkületéről, a gyermeteg hitről, miszerint a sző, ha kellő formában, kellő helyen és időben alkalmazzuk, közvetlenül ható erővé válik, és rákényszeríti az ember akaratát a tőle különben független külvilágra. A Merseburgi varázsigék célja is ilyen: az egyik az ellenségfogságába esett harcosok kiszabadításához, a másik egy paripa ficamának gyógyításához hívja a pogány istenek segítségét. - A költészetnek ez a fajtája valóban közgermán jelenség: stílusában, ritmusában, formuláiban szinte szóról-szóra azonos Izlandtól kezdve egészen az Alpokig. Mindezzel kapcsolatban az európai irodalomtörténet írás hosszú ideig jórészt csak találgatásokra volt utalva. Az ókori klasszikusok elszórt adatai a maguk szűkszavúságában inkább csak következtetésekre adtak lehetőséget, semmint valamiféle összegezésre. A középkor germán történetírói, a gót Jordanes, a longobárd Paulus Diaconus, a dán Saxo Grammaticus vagy az angolszász Beda és kelta kollégája, Gildas, koruk Ízlésének és tudományos meggyőződésének megfelelően az irodalmat a történelemben, a történelmet pedig az irodalomban oldották fel, és hosszú időbe tellett, amíg ebből az elegyes műfajból kibontakoztak a germán irodalmi hagyaték körvonalai. Vissza