A Ganz gyár a magyar elektrotechnika aranykorában

Előszó

Részlet
"Az erősáramú elektrotechnika kezdetei az 1880-as évekig nyúlnak vissza. Az európai szakemberek az 1881-es Párizsi Nemzetközi Elektrotechnikai Kiállításon láthatták először Edison szénszálas izzólámpáját, dinamókat és villanymotorokat, megcsodálhatták Siemens városi villamoskocsiját. A kiállítási csarnokokat ívlámpák világították meg, sőt a francia főváros sugárútjai is villanyfényben tündököltek. Megkezdődött a villamosság rohamos térhódítása. Megépültek az első közcélú áramfejlesztő telepek és hálózatok, 1882-ben Edison New York-i erőműve, majd a következő évben az első európai közcélú áramellátó rendszer Milánóban. Ezután sorra villamosították a nagyvárosokat, de az áramellátás csupán a gazdag belvárosok előjoga volt. Ez műszaki okra vezethető vissza: eleinte kizárólag egyenáramot alkalmaztak, amely azonban legfeljebb egy kilométer távolságra továbbítható.
Kezdetben fel sem merült a gondolat, hogy nem csak egyenárammal lehet az energiaellátást megoldani. A villamos készülékek, a távíró, a telefon, az ívlámpák egyenáramot igényeltek, egyenáramú motor hajtotta a villamosokat (és hajtja napjainkban is), az izzólámpák táplálására pedig bármelyik áram nem alkalmas. A fizikusok ismerték ugyan a váltakozó áramot, de komolyabb technikai célra alkalmatlannak tartották. A nagy elektrotechnikai vállalatok egyre több pénzt fektettek az egyenáramú rendszerekbe, ezért elutasították bármilyen változtatás lehetőségét. Az energia nagyobb távolságra továbbítása azonban egyre inkább elodázhatatlan követelménnyé vált. Új utat kellett keresni." Vissza