Alois Pichl (1782-1856) építész Magyarországon

Előszó

A barokk kor érett és késői korszakában, a 18. század második felében jó néhány külföldi építész működött Magyarországon. Többen csak „vendégszereplésre", egy-egy alkalmi megbízás teljesítésére jöttek ide a Habsburg-birodalom különböző tájairól. Mások, így Melchior Hefele, Franz Anton Pilgram vagy Franz Anton Hillebrandt, több évtizeden keresztül jelentős alkotások sorával gazdagították az országot amellett, hogy az örökös tartományokban is számottevő tevékenységet fejtettek ki. Ez utóbbiak a magyar barokk építészet legnagyobb és legtermékenyebb mesterei közé tartoznak.
A 19. század első felében a klasszicizmus és a korai romantika idején más a helyzet: legfoglalkoztatottabb építészeink már mind hazaiak, külföldiek ritkábban jutnak megrendeléshez. Ennek összetett az oka. Korábban az országban az építészeti élet szétszórtabb, inkább helyi jellegű volt, az uradalmi és az egyházi megbízások domináltak. A 19. század első évtizedeiben kialakult egy országos hatósugarú építészeti központ, a rohamos fejlődésnek induló Pest. Itt 1808-ban megkezdte működését a Szépítő Bizottmány, tevékenysége városszabályozásra és építési normák felállítására éppúgy kiterjedt, mint tervek elbírálására és engedélyezésére. Minden épület tervét kötelező jelleggel be kellett nyújtani a hivatalhoz, és a tervlapon csak pesti céhes építőmester aláírása szerepelhetett. A pesti Szépítő Bizottmányhoz hasonló szervezetek alakultak más városokban is. Az urbanizálódó és nemzeti öntudatra ébredő reformkori Magyarországon, ahol a fő építészeti feladatot már városi középület és magánház jelentette, a külföldi építész magától értetődően inkább kivétel, mint szabály. Idegen mesterek leginkább az Országos Építészeti Igazgatóságon keresztül, főnemesi magánmegrendelő jóvoltából vagy nemzetközi tervpályázat útján kerültek kapcsolatba Magyarországgal.
A külföldiek háttérbe szorulása természetesen nem jelentette a Magyarországon kívüli művészeti központok irányadó hatásának megszűntét. Legnagyobb kisugárzása hazánkra Bécsnek volt, ahol sok építészünk tanulmányait végezte vagy legalábbis megfordult. Emellett az itáliai kapcsolat számottevő, elég ha csak a legnagyobb magyar klasszicista mester, Pollack Mihály milánói tartózkodására gondolunk Leopoldo Pollach nevű féltestvére, a város egyik vezető építésze mellett, vagy a másik kiemelkedő magyar klasszicista építész, Hild József tanulmányútját említjük Itáliában, ahonnan életre szóló benyomásokkal és tanulságokkal tért vissza.
A hazai kutatás természetesen a magyar építészek munkásságának feldogozását tekintette és tekinti elsődleges feladatának a klasszicizmus korából. Ezt az indokolt törekvést az országon belüli emlékanyag és a dokumentumok viszonylagos bősége is elősegítette. Vissza