A Madárlány Erdélybe repült

Előszó

Kurtára kell fognunk a köszöntőt, hiszen egy előszónak sem terjedelemben, sem súlyban nem szabad vetekednie a művel, amely elé - hívásra - beóvakodott. Kezdjük az előzményekkel. Sisa Bélát Táltos a templomtornyon című művén keresztül ismertem meg. Példaértékű munkának tartom ezt a könyvét, megjelenése óta egyfolytában hivatkozom rá. Annál inkább dicsérhetem, mivel magam is foglalkoztam a témával. (Szerencsére még a legújabb - botrányosan rossz! - „restaurálás" előtt sikerült fényképeznem a táltos-út egymásra következő stációit, némelyiket már az időtlen időkig gazdátlanul meredező állványzatról.)
A Madárlány sem a legújabb Sisa-mű lapjairól röppent be az életembe. Első gyerőmonostori látogatásomkor már túl voltam Kabay Lisette kitűnő elemzésének elolvasásán, de a templom homlokzata előtt megállva nem-igen jutottam túl akkor még az ámuló csodalátáson. A Madárlány ugyanis elsősorban lenyűgözi a szemlélőit, és csak másodsorban késztet bennünket tudós elmélkedésre. Sisa Béla kezünkben tartott művéből is az elragadtatás hangjait véltem első olvasásra kicsendülni. Ha nem mélyedtem volna el annak idején a Táltos-könyvében, talán meg sem kockáztatnám ma, hogy a magam eddigi szerény felismeréseiből egyet-kettőt felkínáljak neki tovább-gondolásra. Tudván tudom azonban, hogy ezek nem esnek távol az ő eddig közzétett gondolataitól, így bízhatom abban, hogy nem fogja őket visszautasítani. Vissza