Sirató a büszke világért

Fülszöveg

Thomas Merton hazai ismertségét elsősorban önéletrajzi műve, a Hétlépcsős hegy és lelkiségi írásainak gyűjteménye, A csend szava alapozta meg. Kevésbé ismeretes azonban, hogy legközkedveltebb megnyilvánulási formája a líra. Költői hajlama indította el az irodalom felé, s prózai-teológiai munkásságával párhuzamosan mindvégig kitartott mellette. Ezt a folyamatosságot bizonyítják sorra megjelent kötetei, majd válogatott verseinek mind az Egyesült Államokban, mind pedig Angliában napvilágot látott gyűjteménye.
Költészete ugyanabból a forrásból táplálkozik, mint elméleti művei, a megtérés s a hit világában föllelt hazatalálás élményéből. Mégsem nevezhetjük - főképp szűkkeblű behatároló szándékkal - csupán egyházi vagy vallásos lírának. Mint minden vérbeli költő, Merton is egyetemes érvényű, a lét tágas horizontját átfogó, saját hangú és egyéni szemléletű választ keres a végső kérdésekre. Egyik legvonzóbb tulajdonsága, hogy transzcendens irányultsága ellenére van szeme a körülötte zajló történelmi eseményekre, számonkéri mindazt a bűnt, merényletet, amit szerte a földgolyón naponta követ el az egyéni vagy állami erőszak az emberi méltóság ellen. Korszerű és hiteles, anélkül, hogy feladná a humánum időtlen parancsát, s a változhatatlan erkölcsi törvényt szegzi szembe a modern barbarizmus új törvényhozóival, akiknél semmivel sem tájékozatlanabb.
Költői skálája a naív, gyermeki csengésű daltól a zsoltárok ótestamentumi indulatáig s a himnikus elragadtatásig terjed. Történelmi és lélektani érdeklődése sűrűn visszatér a mitológia s a biblikus múlt jeleneteihez. Elmélyült gondossággal kelti életre egy-egy kedves szentjének alakját. A szenvedéstörténet nagyívű ódájában a krisztusi eszmény áldozatát mutatja föl. Bensőséges képt fest a Gethsemáni apátság szerzeteseinek köznapjairól és ünnepi óráiról.
Kötetünk, mely pályája második felének, a megtérését követő szakasznak summázta, mintegy a Hétlépcsős hegy folytatása - csak a líra nyelvén. Hosszú utazás ez is, de nem kontinensek, mérföldek messzeségén át, hanem a költő meditációjának, imádságának végtelenben, végcéljához, Istenhez... Vissza