Sir Percy visszaüt

Előszó

Részlet a műből:

"Azon a helyen, ahol most a Hotel Moderne emeli büszke fejét az égnek, valamikor egy vörös cseréptetős, fehérre meszelt ház állt. Gazdája, bizonyos Portal Baptiste, a Dauphiné egyik régi parasztcsaládjának ivadéka, apjához és öregapjához hasonlóan becsülettel mérte az italt utasoknak s gyalogjáró vándoroknak, többnyire könnyű újbort, néha egy-egy korty jóféle pálinkát. Bőséges ráérő idejében Baptiste gazda sokat zsémbelődött azon, hogy az országúti új postakorcsma elveszi minden keresetét. Az öreg Baptiste nem látta be, hogy a postakorcsma, az új országút s a postakocsi szükséges. Amíg ott fenn, Párisban, a kormány urainak eszébe nem jutottak ezek az újmódi dolgok, az utasok beérték azzal, hogy jó lovon törték magukat keresztül a sáron vagy régi divatú kocsiban szántották az arasznyi port. Miért ne volna jó így ezután is? Nem jobb-e a "Mandulafa" bora a hivalkodó postakorcsma savanyú vinkójánál? Baptist gazda korcsmája a "Mandulafához" volt címezve, a ház végében ugyanis két mandulafa állt, melynek girbe-görbe, sovány ágait tavasszal belepte a sápadt virág, nyáron meg a por. A ház előtt, a fehér fal mentén fapad állt, melyen szép, nyári estéken Baptiste gazda törzsvendégei szoktak üldögélni, lassan hörpintgetve az újbort s a gazdával együtt szidva azt a kormányt "odafenn Párisban", ahol ezeket a mai új rendeleteket kitalálják. Erről a padról nagyszerű kilátás nyilt a Bueche völgyére s Laragneon túl Pelvoux csúcsaira. Jobbról, a messzeségben, Sisteron hatalmas régi citadellájának tornyai és XIV. századból való erődítményei látszottak. Ki lehetett venni Notre Dame gyönyörű templomát is. De Portal Baptiste vendégeit a kilátását, a kanyargó folyók, havas hegyormok és középkori erődök szépségénél sokkal jobban érdekelte a mandula ára és az élet egyre növekvő drágasága.
Május egyik délutánján a havas Pelvoux felől kegyetlen misztrál nyargalt végig a völgyön s a hideg meg a por beverte a házba a jó Portal gazda vendégeit. Az alacsoy szobát, melynek gerendás mennyezetéről hagymakoszorú, pár csomó fokhagyma, bazsalikom és egyéb konyhakerti növény lógott, kezdte már betölteni a könyhán rotyogó lábasok illata. Négy fala közt az a bizalmas, meleg, nehéz levegő terjengett, amely a Dauphiné minden igaz szülöttjének kedves. Nevezetes délután volt ez, melynek drámai részleteit sokszor emlegették Sisteron és Laragne tereferélő lakói. De idáig csak annyi történt, hogy állítólag Orangeból valami tisztféle vezetésével egy szakasz katona állított be a korcsmába. Azért jöttek, mondták, hogy sor alá vigyék a legényeket. Vacsorát rendeltek és szállást kértek." Vissza