Törökbálinti történetek

Fülszöveg

Oravecz István az egyik törökbálinti facebook-oldalon egy sorozatot kezdett: minden héten feltett egy általa készített fotót városunk valamely részéről, és arra buzdította az embereket, hogy írjanak hozzá történeteket. Nekem tetszett az ötlete, a képei is, így aztán írni kezdtem a képekhez. (Tulajdonképp olyan örömmel töltött el, hogy fantáziálhatok a városunkról, hogy alig vártam a következő hetet a következő fényképpel, és kicsit csalódott is voltam, amikor a sorozat véget ért.) Később a művelődési ház szervezésében egy nagyszeríí kiállítás nyílt a képeiből - kiegészítésként néhány szöveg is helyet kapott a képek alatt -, Örökbálint címmel. Most pedig itt ez a kis könyv, amiben az eredeti képek feketefehér változata és szövegek mellett helyet kapott néhány régebben megjelent írás is Törökbálint történelméből, és a hozzájuk készült új fotók.
Ezek a történetek „megzenésített képek": bár a szövegekben a nevek, évszámok és egyéb adatok helytállóak, a köréjük írt elbeszélések színes... Tovább

Fülszöveg

Oravecz István az egyik törökbálinti facebook-oldalon egy sorozatot kezdett: minden héten feltett egy általa készített fotót városunk valamely részéről, és arra buzdította az embereket, hogy írjanak hozzá történeteket. Nekem tetszett az ötlete, a képei is, így aztán írni kezdtem a képekhez. (Tulajdonképp olyan örömmel töltött el, hogy fantáziálhatok a városunkról, hogy alig vártam a következő hetet a következő fényképpel, és kicsit csalódott is voltam, amikor a sorozat véget ért.) Később a művelődési ház szervezésében egy nagyszeríí kiállítás nyílt a képeiből - kiegészítésként néhány szöveg is helyet kapott a képek alatt -, Örökbálint címmel. Most pedig itt ez a kis könyv, amiben az eredeti képek feketefehér változata és szövegek mellett helyet kapott néhány régebben megjelent írás is Törökbálint történelméből, és a hozzájuk készült új fotók.
Ezek a történetek „megzenésített képek": bár a szövegekben a nevek, évszámok és egyéb adatok helytállóak, a köréjük írt elbeszélések színes mesék is egy falu, város valós és elképzelt életéből. Amit leírtam, az mind igaz, bár nem mind valóságos. Ámbár ki tudja? Lehet, hogy Gomulka most is ott lakik a Zimándy-iskola tornyában, a tündérek visszajárnak a Szanatórium melegházába és városunk épületeinek zenéje tényleg csodálatos szimfóniát ad ki. Talán csak jobban oda kell figyelnünk egymásra és városunkra, s akkor meghallhatjuk ezt a szép zenét
(Sipos Gyula) Vissza