A nagy éjszaka

Fülszöveg

"Mennyi út van a világon, és ezt mind emberi lábak taposták ki lépésről lépésre, asszonyok meg kicsi gyerekek, réteken, dombokon keresztül. És kanyarognak néha értelem nélkül; az ember megy a régiek lába nyomán, nem keresi a hajdani kanyarulatok, kitérők értelmét, mert végülis értelme van mindnek. Ha siető emberek nyáron rövidítenek rajta egy-egy átvágással, őszre újból csak a régi úton mennek, mert az átvágást elöntötte a víz, fölverte a latyak. Mit keresnek ezek az utak? Vége nincs egynek se. Egy háznál, tanyánál azt hiszed, véget érnek, s a ház mögött, a kert végében kicsi ösvény indul, kanyarog tovább, más tanyákhoz, más házakhoz, más városokba. És keresztezik egymást, ágaznak három- meg négyfelé, lehetőségeket kínálnak: sokat, és mindig csak egyet. Mert nincs több választásod."
Így töpreng Takács János, a járás szerte jó hírű mezőgazdász, akinek huszonnégy óra alatt kell megoldania társadalmi és családi válságát. És e lírai hangú kisregény főszereplője végül is emberségében megerősödve kerül ki ebből a válságból, mert a könnyebb új csábítása ellenére a nehezebbet, az embernyi ember számára az egyedül lehetséges utat választja.
A szerző jól ismeri a mai magyar falut, s noha írása szerény terjedelmű, sikeresen, művészi erővel ábrázolja, hogy a földet, a mezőgazdasági munkát szerető mezőgazdász miként találja meg a helyét az újonnan szerveződő közösségben. A falu átalakulásáról rajzolt pillanatkép azt példázza, hogy a társadalmi-politikai változások hogyan hatnak ki az egyes emberek legegyénibb, legbensőbb gondolkodásmódjára.
Az ismert költő eme első prózai írása bizonyára megnyeri az olvasó tetszését.. Vissza