Dió Dénes a hordóban

Előszó

Részlet a könyvből:
"Hetedhét országon túl, kidőlt kemencének bedőlt oldalában nőtt egy olyan irtózatos nagy fa, hogy a fél világot beárnyékolta. Egyszer arra jártomban kíváncsi lettem a gyümölcsére. Felmásztam a fára, fel a hetvenhetedik ágára. Gyümölcsöt egy szemet se leltem, ellenben lógott ott az ágon egy hetvenhét rejtekes tarisznya. Nyakamba akasztottam s leszállván a földre, vallatóra fogtam. Egyik rejtekében semmi, a másikban még annyi se, a többi meg likas volt, kihullott, ami benne volt. Ilyen az én szerencsém, koldustarisznyát találtam! Mérgemben el akartam hajítani, de mintha súgta volna valaki, hogy a legutolsó rejteke még hátravan, abba is kukkantsak be. Hát hallj oda! A tarisznya hetvenhetedik rejtekében egy szép mesét találtam. Elmondom most szóról szóra.
Élt egyszer régen egy árva pásztorfiú. Daninak hívták. Juhokat legeltetett a messzi havason, két jó kutyájával terelgette a nyájat az irdatlan hegyek közt. Hűségesen pásztorkodott, soha egy fia bárány el nem veszett a keze alól. Éjszakánként csak fél szemmel szendergett és egy hoppra talpra szökött, ha a kutyák jelezték, hogy éhes farkas ólálkodik az akol körül.
Hanem egyszer mégis megtörtént a baj.
Egy szép tavaszi napon Dani hirtelen elálmosodott. Dörzsölte a szemét, nehogy leragadjon a pislogója, de hiába erőlködött. Mintha álomszellő ütötte volna le, csak eldőlt a gyepen, többet semmit se tudott magáról.
Késő délutánra járt az idő, mire felébredt. Erősen furcsállotta, hogy ő ilyen sokat tudott aludni. Ám akkor csodálkozott még igazán, mikor feltápászkodott és a juhok után nézett. Mert azokat is alva találta, úgy feküdtek szanaszét a fűben, mint a kövek. De még a kutyák is húzták a csendest, bottal kellett őket talpra noszogatni.
Nem tiszta dolog ez tűnődött a pásztorfiú. Itt valami varázslat dolgozott, másképp hogy merülhetett volna álomba fényes nappal ekkora sereg birka és jómaga is? Azonnal meg kell számolni a nyájat, nincs-e híja a létszámnak. A két komondorral léniába tereltette a juhokat és egyenként átolvasta őket a botja alatt." Vissza