Kartali focikrónika 1953-1988

Előszó

Sinkó István vagyok. Kartalon születtem 1935-ben. Édesapám is itt Kartalon élte le az életét, édesanyám Magda Julianna 26 éves korában villámcsapás áldozata lett. Általános iskolámat 4 évig Kartalon, 4 évig Budapesten végeztem. Ács szakmunkás vizsgát 1953-ban, majd építőipari technikumot 1954-ben szintén Budapesten szereztem.
Magas-építőipari művezetőként 1969-ben kezdtem dolgozni, a mestervizsgát 1970-ben tettem le. Feleségemmel Sápi Ilonával 1955-ben kötöttem házasságot, feleségem szintén kartali születésű. Három gyermekem van: egy fiam és két lányom. Öt lányunokám született és egy fiú dédunokám. Jelenleg nyugdíjas vagyok, és most is Kartalon élek a családommal együtt.
A sporttal 16 éves koromban kezdtem hivatalosan foglalkozni, hiszen akkor kötelező volt sportágat választani ipari tanulóként. A labdarúgást akkor kedveltem meg, hiszen a budapesti Honvéd pályára jártunk edzésre 2 évig. Majd Mohácsra ipari tanulóként elméleti oktatásra vittek bennünket, ahol nem volt komolyabb labdarúgó szakosztály, de én maradtam továbbra is a Honvéd és a magyar labdarúgók szurkolója.
Hiszen ezen korosztály olyan szép éveket élt meg, hogy nem tudta eldönteni milyen, vagy melyik labdarúgó mérkőzésre menjen, Honvéd? Fradi? (akkoriban Kinizsi) MTK azaz (Bástya)? Vasas? Újpesti Dózsa? Csepel?!
Na persze itt volt a Kartali Kinizsi, aki napról napra, hétről-hétre nyerte szép és kellemes győzelmeit. Ezt egy kartali születésűnek, azaz érzelműnek nem szabad kihagyni!
Egy-egy hazai mérkőzésen 800 és 3000 néző is összejött! Nem beszélve arról, hogy itt találkoztak a barátok, haverok, sógorok, komák, illetve a szomszéd községből átjövő rokonok, ismerősök.
A Pest Megyei Hírlap, Népsport, Szabad föld munkatársa voltam több évig. Éppen ezért ezen visszaemlékezést emlékezetből, saját gyűjteményből, régmúlt idők sajtóiból, és az Aszódi Petőfi Múzeumtól kértem. Köszönet érte Asztalos István Múzeum Igazgató Úrnak és munkatársainak, hiszen maximális segítséget nyújtottak kutatásomban.
Köszönet továbbá Száraz Józsefnek, a kartali labdarúgók örökös elnökének, mivel nagyon sok szép anyagot kaptam tőle.
A fényképeket több segítő embertől kaptam:
Gábor Antal, Gábor László (Kabos) Sőregi László (Kakas), Száraz József, Herczeg Jánosné (Olgi néni), Péter József (Bugár) Bereczki Antal, Kiss László (Balajtyi), Száraz Árpád, Jelencsik István (Colos).
Kívánom minden kedves és sportszerető, főleg a labdarúgást kedvelő sportbarátnak, hogy sok szép emlék jusson eszükbe, legfőképpen az idősebb korosztálynak.
A fiataloknak viszont javaslom - mivel nem volt részük a szép múltú régi idők fociját látni - ezen írásomat forgassák minél többet, ismerjék meg és tájékozódjanak nagyapáik, apáik szép korszakáról, a Kartali Kinizsi, Kartali MEDOSZ labdarúgóiról!
Köszönet a köztünk élőknek, akik sokat tettek a kartali labdarúgásért!
Tisztelet és megemlékezés azoknak, kik már nem olvashatják a KARTALI FOCIKRÓNIKA 1953-1988 című könyvet. Vissza